Az Örkény Színház IRAM programjának alapítójával, Neudold Júliával beszélgetett a Revizor arról, találtak-e valamilyen formát vagy módszert arra, hogy náluk ne álljon meg teljesen az élet.

A teljes interjú itt olvasható.

Neudold Júlia elsőként arról mesélt, mire épül a programjuk, ami immár nyolcadik éve működik az Örkényben: „Először csak ifjúsági volt, IRAM néven, de azóta már felnőttek felé is kinyitottuk. Most komplex művészetközvetítő és közösségépítő programnak hívjuk, és valóban az elsődleges célunk, hogy a színház fórumjellegét erősítsük, azaz közösségi térként használjuk az épületet, és kommunikációs csatornákat építsünk a színházban dolgozók és a közönség között, ami főként fizikai találkozásokat jelent.”

„Olvasópróba-demónak hívjuk, amikor az alkotókkal beszélgetünk még a próbafolyamat közben, a jelmez-, és díszletterveket is megszemlélve – így a résztvevők aktívan nyernek betekintést abba, hogyan jön létre egy előadás. Ismert műfajunk a közönségtalálkozó, rendhagyó módon ebből olyat is csinálunk, amikor a nézők előadáshoz kapcsolódó észrevételeire reflektálva színészi improvizációk segítik a közös gondolkodást. Vagy olyan beszélgetéseknek is teret adunk, amelyek nem köthetők szorosan az előadásokhoz, hanem egy-egy közéleti, kulturális téma köré szerveződnek. KÖZjáték címen improvizációs gyakorlatokkal és drámajátékokkal várunk felnőtteket, KÖZbejárás néven színház- és várostörténeti sétákat vezetünk, bejárva az Örkény zegzugos épületét és a Madách teret. VII. kerületi lakosokkal történetmesélő játékokból kiindulva helyi ügyekhez kapcsolódó vitafórumot rendeztünk, igyekszünk a színház és a város kapcsolatát építeni. A legtöbb ajánlatunk persze diákoknak és pedagógusoknak szól. (…) A másik nagy programunk a színházi szabadiskola, amit Kaptárnak nevezünk, kifejezetten közösségépítő jellegű folyamatos munka, ami többek közt egy zárt facebook-csoportban is követhető, ahova több mint négyszáz diák csatlakozott az évek során” – sorolta Neudold Júlia.

„Persze, az iskolák ellátják a diákokat feladatokkal, de olyan kreatív kihívásokra, amiért az Örkényhez csatlakoztak, a mostani helyzetben is szükség van. Úgyhogy belevágtunk. Az volt a feltevésünk, hogy a feszültséget, amit ez a helyzet hoz, hogy mindenki otthon van, összezárva, hasznos lehet alkotóerővé alakítani – ezért „Színház az összes szoba!” felkiáltással feladványokon kezdtük törni a fejünket, igyekszünk elérni azt, hogy a diákok tekintsenek a saját szobájukra alkotótérként.  (…) Az IRAM-online első felkérése az volt, hogy vegyék számba, mi minden van elraktározva a szobájukban, ne csak a tárgyakat, hanem érzéseket, gondolatokat, emlékeket, hiányérzeteket – Örkény Leltár című novellája által inspirálva. Száznál több saját készítésű leltárat kaptunk a csoport 14 és 25 éves kor közötti tagjaitól, amit a társulat is érdeklődve olvas. Sőt, több színész jelezte, hogy szívesen felolvas az elkészült írásokból, már dolgozunk is ezen a videón” – számolt be Neudold Júlia.

A teljes interjú itt olvasható.