Nyári Ádám színházrendező szakos hallgatót kérdezte az f21.hu az SZFE-n töltött napokról, és arról, miként élik meg az egyetemfoglalás időszakát.

Arról szólva, hogyan éli meg most az egyetemen a mindennapokat, elmondta: „Nálunk a Színház- és Filmművészeti Egyetemre járás egy 0–24-es elfoglaltságot jelent, és tulajdonképpen most is ez történik. Rohangálunk, szervezünk, kommunikálunk, performanszokat próbálunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy rengeteg munkacsoport van, akiknek különböző feladata van, így próbáljuk felosztani egymás között a munkát. Ezek a csoportok folyamatosan konzultálnak, szervezkednek. Ami konkrét napirendi pont, az a fórum, nem ritkán ebből kettő is van egy nap folyamán. Egy bázisdemokrácia-alapú rendszert dolgoztunk ki magunknak.”

Azt is elmondta, hogyan jött az egyetem elfoglalásának ötlete: „Augusztus 31-én, miután megkaptuk ezt a bizonyos csúnyán átírt, az egyetem autonómiáját gyakorlatilag megszüntető okiratot, a szenátus felállt. Én valahogy úgy gondolom, hogy akkor mindannyian rájöttünk arra, hogy most már nem nagyon van mit veszítenünk, mert az az oktatás, amit mi szerettünk, amiért mi kiálltunk, amiért mi jöttünk, az gyakorlatilag megszűnik.Este pedig volt egy tüntetés, ami félbemaradt. Elkezdett esni az eső, így bementünk az épületbe. Én azt érzem, hogy az a sok energia, ami az események hatására felgyülemlett, az bent maradt az épület falai között, ott folytatódtak a beszédek, éjfélkor volt egy nagy visszaszámlálás, és tulajdonképpen ott maradtunk.”

Azt is hozzátette: „Minden kisebb vagy nagyobb esemény, akció borzasztó nagy összmunkát igényel, és szerintem ennyire még soha nem volt ilyen összetartó az SZFE közössége.” 

Azt is elárulta, mi a véleménye a sok cikkről vagy hozzászólásról, amely azt pedzegeti, hogy befolyásolják őket: „Az az érdekes, hogy sokat olvastam erről a neten, hogy ki uszíthat minket arra, hogy ezt csináljuk és hasonlók. Valójában a legegyszerűbb emberi tényező motivál minket, mégpedig az, hogy megvédjük, ami fontos számunkra, és úgy gondolom, hogy nekünk nem nagyon volt más választásunk. Ha úgy éreznénk, hogy valamiért nem érdemes kiállnunk, akkor nem állnánk ki mellette. Egyetemre felnőtt emberek járnak, akiknek van saját véleménye, kialakult világképe, nem nagyon lehetne minket befolyásolni, nem lenne foganatja, hiszen már nem vagyunk gyerekek, nem hiszünk el feltétel nélkül mindent, amit mondanak nekünk. „

„A felsőoktatási modellváltás nem csak ránk vonatkozik. Bármelyik egyetem kaphat egy hozzánk hasonló kuratóriumot, és nekik sem lesz beleszólásuk az összetételébe, és lehet, hogy a következők pont szerencsések lesznek, de sajnos nagyon sokan nem. Nem szabad megvárni, míg mindenkinek egyenként leég a háza, hanem meg kell próbálni közösen tüzet oltani.  (…) Nekem például a legtöbb erőt az apró, közös dolgok adják, egy közös ebéd, vagy mikor látsz valakit, aki hullafáradtan kidőlt az egyik kanapén, és a körülötte lévők próbálnak csendben lenni és nem zavarni. Ezek olyan apróságok, amelyek szerintem nagyon fontosak” – fejtette ki Nyári Ádám.

A teljes interjú ITT olvasható.