„Vajon a szellemit utálják jobban vagy a szabadfoglalkozásút? Mert indulati okokon kívül túl sok értelmét nem látom a KATA évközbeni eltörlésének. Több százezer ember másfél hónapot kapott – a nyár kellős közepén –, hogy áttervezze a teljes életét. A bújtatott foglalkoztatásról szóló érv hazugság. Azt ugyanis már megoldották azzal, hogy évi hárommillióra korlátozták az egy cégnek kiszámlázható összeget” – fogalmaz Facebook-oldalán Nyáry Krisztián író.

„Ha a havi 250 ezer is sok, akkor tovább csökkenthették volna. Azzal, hogy most lényegében adócsalónak minősítenek minden szellemi szabadfoglalkozásút, csak még egyszer belerúgnak abba, akinek most havi tíz- vagy százezreket vesznek ki a zsebéből. Igen, részben érintett vagyok, mint rajtam kívül sokan a szűk környezetemben. Egyiküket sem foglalkoztatták „bújtatva”, csak próbáltak megélni.

Egy szabadúszó színész három színházban játszik, hat helyen szinkronizál, olykor forgat is. Egy író több folyóiratba ír, a könyvei után is így kapja az előre nem is kiszámítható honoráriumot, és szemmel alig látható összegért fellépéseket is vállal művelődési házakban, könyvtárakban.

A műfordító, az újságíró, az operatőr, a grafikus, a fotós, a zenész is több helyre dolgozik. Nekik volt kitalálva ez az adónem, így is indokolták, amikor bevezették” – teszi hozzá Nyári Krisztián.

„Azt már megszokták, hogy vagy van munka, vagy nem, de most azt sem tudják, hogy az elvégzett munkájukért hogy fogják megkapni a minden bizonnyal jóval kevesebb pénzt. Egy olyan gazdasági válság idején, amit főként az állam okozott. És mindezt bonyolítsák le megalázó másfél hónap alatt. Aztán szóljanak a partnereiknek, hogy bocsánat, mégsem tudom vállalni a munkát, vagy nem ennyiért. Vagy alakítsanak kényszerkáeftét, és gyűjtögessék az áfás számlákat, mint a 90-es években. Esetleg „oldják meg okosba”. Ebből nem lesz több bevétele az államnak, de legalább kibabrál azokkal, akik próbáltak a saját tehetségükből piaci körülmények között megélni” – hívja fel a figyelmet az író.

A teljes poszt itt olvasható.