A volt tanszékvezető, színikritikus, a Revizor kritikai portál főszerkesztője, Csáki Judit szerint az, ami a Kaposvári Egyetemen történt 8-9 évvel ezelőtt, a főpróbája lehetett annak, ami most a Színház-és Filmművészetin zajlik. Csáki könyvet tervez írni a kaposvári intézmény esetéről.  A HVG kérdezte.

A teljes interjút itt olvashatja.

“Bár azt hiszem, elég jól ismerem Vidnyánszkyt – noha hét éve nem beszélünk –, nem merném megjósolni, mihez kezd az SZFE-n. Csak tippelek: mivel ő maga is tudja, hogy a túlhatalma (nemcsak a formális, hanem az informális is, hiszen nagyon sokan járulnak hozzá a támogatását kérve) nemcsak indokolatlan, hanem szakmai értelemben érdemtelen is, ezért szerintem óvatos lesz, akárcsak eleinte Kaposváron. Nyugtatás lesz és beetetés, és talán még pénz is, esetleg új campus ígérete – aztán jönnek a lassú lépések” – kezdi Csáki Judit.

A kritikust arra kérték, vázolja fel, milyen, szakmai szemmel nem elfogadható változások történtek Kaposváron, a Színházi Intézetben az elmúlt 7-8 évben: “(…) Egy egyetemen akkreditált rendszer működik, rögzített kurzusokkal, kreditekkel, órarenddel satöbbi. Mivel a kirúgásunk után Vidnyánszky nagy „találmánya” az volt, hogy az évfolyamokat kihelyezték színházakhoz, ahol a hallgatók órarendje evidensen teljesen felborult – és sem az akkreditációhoz, sem egymáshoz nem hasonlított –, helyenként és évfolyamonként változott, hogy kiket milyen lelkiismeretesen és mire oktattak.”

Arról is beszélt, melyek voltak az első jelek, amelyek láttán arra következtetett, mégsem fog menni az együttműködés: “A legelső – és nagyon egyértelmű – jel a belépése pillanatában volt, azon a bizonyos tanszéki értekezleten, amelyre betoppant. A következő tanévről volt szó, már meghirdettük, hogy Mohácsi János indít osztályt (az előző osztálya épp végzett, így volt logikus), és fergeteges túljelentkezés volt a hírre. Vidnyánszky ekkor megszólalt, hogy nem János indít osztályt, hanem ő. Erre mondom ma, hogy ott kellett volna fölállnunk. Mert utána csak az apró leszalámizás jöhetett – jött is.”

Korábban említette, hogy Vidnyánszky megpróbálta Mohácsi Jánossal együtt marasztalni, azt állítva, hogy tudnak együtt dolgozni. Arról, hogy ezt az ígéretet akkor miként értelmezte, Csáki elmondta: “Néha elkapta őt a nosztalgia a béke iránt. Néha felülírta a szakmai elkötelezettség az ideológiai agresszivitását. Így.”

“A tanárok kötelessége a jelen helyzetben szerintem az, hogy átengedjék a kezdeményezést a hallgatóknak, és minden lehetséges eszközzel és formában mögéjük álljanak. A saját sorsuk másodlagos” – véli Csáki Judit.

A teljes interjút itt olvashatja.