Parti Nagy Lajos darabját 2007-ben mutatták be Pelsőczy Réka rendezésében. Most online is látható, május 26-án tűzi műsorára az eSzínház.
Ajánló a darab elé:
Huszerett monodráma-változat
Váratlan esemény az Örkény Színház aulájában: ‘Egy harisnya-szomorú, ám végzetes őszi napon, Sárbogárdi Jolán MÁV menetjegykiadó föllázad, és súlyos függelemsértés keretében előadja éjeinek harapdált gyümölcsét, az általa írt operettet.’
Bíró Kriszta egy korábbi interjúban beszélt az előadás tragikomikumáról és a színészi feladat kihívásáról: „A nézőnek az egyik pillanatban összeszorul a gyomra a tragikumtól, és a következő pillanatban pedig teli szájjal nevetnie kell. A próbák alatt is azon igyekeztünk Pelsőczy Réka rendezővel, hogy legyen nagyon igazi, nagyon hiteles, nagyon átélt a szó legjobb értelmében, ugyanakkor semmi se sikkadjon el a dolog humánumából. Ez meglehetősen nehéz. Ezért nekem minden egyes esten meg is kell küzdenem. Ez egy jó küzdelem. Nem fájdalmas, hanem nagyon jó”.
Részlet Czeglédi Fanni hvg.hu-n megjelent írásából:
“Az Ibusárt Bíró Kriszta az Örkény Színház előcsarnokában, a márványpultos büfében és a csupasz ruhatárban játszotta, középen pedig a gurulós bőröndből előpakolt díszleteket helyeztek el: van itt aprócska kád, kazettás magnó, és még karácsonyfadísz is. Pelsőczy Réka azt meséli, a rendezés legizgalmasabb része az volt, hogy kitalálják, hogyan tudnak ebben az eszköztelen térben egy ahhoz hasonló varázslatos vágyvilágot létrehozni, mint amilyenbe egy gyerek csöppen bele játék közben.
Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy egy monodrámát egyértelműen könnyebb színpadra állítani, mint egy sokszereplős, sokfelvonásos előadást: már csak azért is, mert nehéz egyedül a színpadon lenni, és brutálisan erős mondanivaló kell ahhoz, hogy a néző több mint egy órán keresztül tudja élvezni egyetlen ember játékát.
Az Ibusárnál ez egy percig sem probléma: Parti Nagy Lajos mondatai a megszokott módon vernek földhöz, Bíró Kriszta pedig maga a csoda: gyorsan egyértelművé válik, hogy épp a fontoskodó anyuskát, a finoman szólva sem romantikus módon közeledő Gusztit vagy a büfés Erzsit látjuk – Jolán életének szereplőit csak általa ismerjük meg, illetve legyünk egészen pontosak: abból kiindulva, amit felidéz belőlük nekünk, nem akarjuk őket megismerni.”