Hogyan válik a saját múltunk mély és pontos elemzése a jövőnk lehetetlenségének felismerésévé? Kaddis a meg nem született gyermekért május 19-étől 22-ig az eSzínházban látható!
Kertész Imre tizennégy éves volt, amikor Auschwitzba, majd Buchenwaldba került, ahonnan a lágerek felszabadítása után került csak haza. Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért irodalmi Nobel-díjat kapott. A Sorstalanság című műve 1975-ben jelent meg és magáról Auschwitzról szól, míg az 1990-ben kiadott Kaddis a meg nem született gyermekért arról, hogy miként lehet annak borzalmai után élni.
Kertész a Kaddis gyönyörű, költői monológjában arra a felismerésre jut, hogy lehetetlen egy olyan világban gyermeket vállalni, ahol át kellett élni a holokauszt borzalmait.
Lukács Sándor feledhetetlen alakítása és Kertész elképesztő szövege segít abban, hogy szembe tudjunk nézni az emberiség egyik legnagyobb tragédiájával, és egy új szemszögből tekintsünk annak az utókorra gyakorolt hatására.
„De érti-e?!, kiáltottam, csakis és kizárólag ebből az egyetlen szemszögből vagyok hajlandó zsidó lenni, kizárólag ebből az egyetlen szemszögből tekintem szerencsének, sőt különös szerencsének, sőt kegyelemnek, nem azt, hogy zsidó vagyok, mert fütyülök rá, kiáltottam, hogy mi vagyok, de azt, hogy megbélyegzett zsidóként Auschwitz-ban lehettem, és hogy a zsidóságom révén mégiscsak átéltem valamit, és a szemébe néztem valaminek, és tudok, egyszer s mindenkorra és visszavonhatatlanul tudok valamit, amiből nem engedek, soha nem engedek, kiáltottam.”
Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért (részlet)
Szerző: Kertész Imre
Rendező: Vörös Róbert
Az előadás a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány Kertész Imre Intézete (@kerteszimreintezet) támogatásával valósul meg.
Jegyek: https://eszinhaz.hu/hu/eloadasok/elo/kaddis-202205191900