Oroszlán Szonját a karanténról, amerikai életéről és arról is kérdezte a Nők Lapja, hogy miért ment el Magyarországról.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.

Oroszlán Szonja önkéntes karanténban van a járványhelyzet miatt. Ennek kapcsán elárulta: „Vigyázok, nehogy lehúzzanak a hírek lelkileg. Én szeretem, hogy most lassabb minden. Az elmúlt évtized, talán az internet miatt, túlságosan felgyorsult. Nem várunk semmire és senkire, bárki és bármi azonnal elérhető.”

Arról szólva, miért ment el Magyarországról, kifejtette: „Amikor elmentem, irgalmatlan tempót diktáltak a munkáim. Tizenöt év után mondtam azt, hogy nem bírom tovább, muszáj felfrissülnöm, töltődnöm. Otthon nem tudtam nemet mondani felkérésekre, azok pedig csak jöttek, jöttek… Eljöttem hát, hogy lefékezzem magam.”

A színművész elárulta, két orvosi egyetemmel dolgozik napi szinten, az oktatási részlegen: „Megnyugtató, hogy két kórházzal is napi kapcsolatban állok, volna kinek szólnom, ha bajban lennék. Orvostanhallgatóknak és gyógyszerészeknek tanítom, hogyan kommunikáljanak a betegeikkel. Itt ezt olyan komolyan veszik, hogy színészek tartják a szituációs helyzetgyakorlatokat. Bekamerázott szimulációs rendelőket rendeztek be, annyira profin meg kell tanulni, hogyan kell bánni a betegekkel, megfelelő tájékoztatást nyújtani számukra. Nagyon hasznos ez, és én is sokat tanulok.”

Oroszlán Szonja szerint az emberek gyakran túlságosan félnek változtatni: „Még apró dolgokban is, mint mondjuk a reggeli rutin, amihez hozzászoktunk. Én szeretek kipróbálni új dolgokat, változtatni, akár azt, hogy mivel édesítem holnaptól a kávémat. (…) Ha rengetegen nézik meg a filmjeidet, ha megtapsolnak, az nagy élmény. Talán mivel megtapasztaltam ezt, kiélveztem, nincs hiányérzetem. Nem vágyom erre itt. Megmondom őszintén, nekem a kis lángon égő, pici élményeim ugyanolyan sokat adnak. A barátságom az állataimmal. Az utazásaim. Egy naplemente a vadnyugaton. Olyan helyzetekbe hozom magam, ahol biztosan tudom, hogy boldog leszek” – tette hozzá Oroszlán Szonja.

Amerikába érkezésekor rögtön egy Csehov- darabban játszott színházban, tavaly két amerikai filmben, és Dobó Kata Kölcsönlakás című filmjében is feltűnt: „Új emberek, jó élmények voltak, a Kecksburgben a nagy, régi kocsikat élveztem a legjobban, a film a hatvanas években játszódik. De ahogy korábban is mondtam: ezek is abban segítettek, hogy könnyebben megkapjam a zöldkártyát, és megnyíljanak előttem más lehetőségek. Sokan kérdezik tőlem, hogy állok Amerika meghódításával? Én nem meghódítani jöttem Amerikát, hanem pihenni, családi környezetbe, egy nagyon izgalmas városba.”

A színművész anyanyelvi szinten tud angolul, Philadelphiában élnek rokonai, tanultam az USA-ban, ezért minden ismerős a számára.

Arról szólva, hogy találja meg a saját útját elmondta: „Az ember úgy talál magára, ha elkezdi a tágabb képet nézni. Az értékrend, a lelki egészség megőrzésében sokat segít, ha látom magam kívülről. Hiszen én a világhoz képest egy apró porszem vagyok. (…) A saját életemet csak magamhoz tudom mérni, nem másokhoz. Senki nem fog nyerni az út végén. Nem a cél, hanem az út minősége számít” – fejtette ki a színésznő.

Bombera Krisztina interjúja a Nők Lapjában olvasható.