A színésznő igazán kalandos életutat tudhat a magáénak. Ötödik éve él Amerikában, Philadelphiában állatorvosi asszisztensnek tanult, két évig egy állatkórházban dolgozott, most pedig orvostanhallgatókat oktat.

A teljes interjú a Best-ben olvasható.

Arról, mit csinál most Amerikában, a karantén idején, Oroszlán Szonja elmondta: “Mozgással kezdem a napot, jógázom, edzek, ilyenkor a szervezetemben boldogsághormon szabadul fel. A reggeli kávém mellé jöhet az agytorna, matek, olvasási és írásgyakorlatok, majd van egy szabadulószoba-játékom. Azzal is rendszeresen játszom. Aztán elkezdek dolgozni. Most itthonról. Esténként régi magyar filmeket nézek, tegnap Az ötödik pecsétet láttam, és épp olvasom Thomas Mann A varázshegy című könyvét. A világhírű író hasonló érzésekről számol be az idő múlásának elemzésével, mint amit most mi a világban megélünk. Szóval jól vagyok, lassúbb, letisztultabb az életem, de ez jó. “

Arról, hogyan tud otthon dolgozni, elárulta: „Amikor 5 éve Amerikába jöttem, színészi feladatokkal kezdtem, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy bekopogtam valahová, és felkiáltottak, de jó, itt ez a szőke, magyar, tehetséges lány, gyorsan adjunk neki főszerepet egy filmben. Legalább 100 levelet elküldtem különböző helyekre, és talán ha három helyről kaptam választ. Bementem az ajtón, elküldtek, visszamásztam az ablakon. A kitartás eredményes volt. Közben elvégeztem az állatorvosi asszisztensi képzést. Több mint egy évig dolgoztam egy állatkórházban, imádtam. Ezt a munkát most kis időre felfüggesztettem, mert egy éve két orvosi egyetemen is tanítok orvostanhallgatóknak kommunikációt.Orvosi viziteket szimulálunk. Onnantól kezdve, hogy bejön a hallgató a kórterembe, figyeljük, hogyan kommunikál a beteggel, hogyan kérdez, empatikus-e, kedves- e stb. A helyzetgyakorlatok után kiértékeljük a munkájukat, megbeszéljük, melyek az erősségeik, a gyengéik, min kell változtatniuk.”

Kilépett a Színművészeti Egyetem kapuján, szinte másnap belecsöppent a Valami Amerika című film forgatásába, aztán 15 éven át éjt nappallá téve dolgozott. A felvetésre, a sok munka és a siker nem torzítja-e el egy fiatal lány személyiségét, azt felelte: „De igen, ezért is léptem egyet hátra. Beleuntam, belefásultam abba, amit csinálok. Eldöntöttem, megrázom magam, és változtatok az életemen. Egy ideig nem másokat akarok szórakoztatni, hanem a magam boldogulásán szeretnék dolgozni. Nem azért jöttem Amerikába, hogy építgessem a karrieremet, hanem azért, mert szükségem volt kikapcsolódásra. Olyan dolgokkal akartam foglalkozni, ami fejleszti a személyiségemet, ami más irányokba és útra visz. Egyedül bejártam a fél világot, ha ma letennének egy másik országban úgy, hogy senkit nem ismerek, és a nulláról kellene kezdenem az életem, akkor sem keserednék el. „

Arról is beszélt, a változtatás nem megy könnyen: „Megvannak a harcaim, leginkább magammal. Szeretem a kihívásokat. Muszáj, hogy időnként változzon az életem. Néha iszonyatosan félek, de veszek egy nagy levegőt, erőt veszek magamon, és átlépek rajtuk. Bátraké a szerencse, én ebben hiszek, és ezt meg is tapasztaltam”. 

A teljes interjú a Best-ben olvasható.