Ötvös András a júliusban mozikba kerülő Becsúszó szerelem főhősét játssza, ennek kapcsán beszélgettünk ultrákról és fociról, de a járványidőszakról, a nemrég forgatott Nagykarácsonyról és az SZFE-ről is kérdezte a Magyar Hang.
Elvakult fociultrát játszik a Becsúszó szerelemben. A film kapcsán a színész kifejtette: „Székesfehérvári lakótelepen nőttem fel, voltam is kinn Vidi-meccsen akkori B-középpel. De ez gyerekkori történet, akkor még nem igazán láttam bele a dolgokba. Halász Péter mondta aztán a főiskolán nekünk, hogy „ha nincs az adott tárgyhoz közöd, akkor teremts”. Az ember csak azt tudja eljátszani, amit ismer is. Nagy Viktor Oszkár rendezővel eljártunk meccsekre, találkoztunk ultrákkal, végül lett ehhez közöm, és felfedezhettem a közegben rejlő értékeket is. Az etológusok írják, hogy nincsenek már valódi közösségek. Kevés munkahelyen találkozunk rendes közösségi élettel, nincsenek az emberek igazán egymásra utalva. Kivételként, mondjuk, a tűzoltókat tudnám említeni. Az ultrák viszont, ezek a sokszor a társadalom szélén lévő emberek, akik minden szombaton háborúba mennek, teljesen egy közeget alkotnak. (…) Ebben a filmben van egy csomó dolog, amin lehet nevetni, a társadalomnak annyi rétege képviselteti magát, hogy bőven lehet rajta jól szórakozni” – nyilatkozta Ötvös András.
A színházbezárások és a koronavírus kapcsán elárulta, ha semmilyen lehetőséget nem talál, ha nem forog a Nagykarácsony c. film, akkor fizikai munka után kellett volna néznie: „Ami korántsem szomorú számomra. Azt persze rosszul éltem volna meg, ha nem tudok a családomnak megélhetést biztosítani. És tény, hogy nagyon sok ember nagyon rossz helyzetbe került. De furcsa módon ebben, a saját kiszolgáltatottságomban is láttam némi szabadságot, nem feltétlenül éltem meg ezt tragédiaként.”
Volt egy olyan mondata is 2014-ben: „Valószínűleg ebben az országban nem szabad azt hinned, hogy sikeres vagy, mert akkor odatartozol, akik ebben az országban sikeresek, és ettől nagyon óvjon meg az Isten.”
„Egy színdarabban hangzott el ez a mondat: főbenjáró bűn, hogy elhitted magad. Ettől én menekülök. Az interjúkban is. Most nem erről a mostaniról beszélek, hanem hogy csak olyan beszélgetésbe megyek bele, amelyben a dolgokról lehet beszélni. De a nárcizmus borzalmát kerülném, ez engem egy eltűnési viszketegségbe taszít. (…) A jó színész azért jó, a szerepén keresztül ő szól, ő beszél dolgokról. És ilyenkor a végén olyan, mintha egy beszélgetés állna össze az egészből, vagy épp zene, különböző szólamok játéka. Mindig magáról vall az ember, bármit csinál. Akár kérdez vagy válaszol. Ezért tartom sokszor feleslegesnek azt is, hogy egy-egy szerep után csomót beszéljek mindenféléről. Hiszen olyat nem fogok tudni, amit megcsináltam abban a pillanatban” – fejtette ki a színész.
Színészként közben lehet reagálni is mindenféle botrányokra az SZFE-ügytől a zaklatási történeteken át a filmgyártás helyzetéig. Mégsem beszél túl sokat ezekről: „(…) Úgy érezzük, egy csomó dologról beszélnünk kell, és azáltal irányítjuk is az eseményeket. De szerintem sem a politikában, sem a vírusban nem feltétlenül mi irányítunk. Nyilván az SZFE-hez, mondjuk, az ember odament, kiment a főiskolások mellé a párkányra. De huszonnyolcadikként elmondani, mi rossz dolog, mi nem…”