Készülő filmje, a Hotel Balaton mellett külföldi lehetőségekről, az SZFE meg a Freeszfe Egyesület jövőjéről is nyilatkozott Pálfi György a 24.hu-nak. Lapszemle.

A teljes interjú ITT érhető el.

Korábban azt mondta, Sömmi című filmterve elutasítása után jött rá, hogy ebben a rendszerben nem érdemes állami támogatásra várnia az új filmjeihez: “Azóta ez még egyértelműbb. A Sömmi előtt csak sejtés volt, hogy én nem csinálhatok filmet. (…) Hitegettek is, a Filmintézettől kaptunk fejlesztési támogatást. Ezért is jöttem vissza külföldről, ahol óvatosan építgetni kezdtem az új szakmai életemet. Végül Káel Csabáék értésemre adták, hogy mégsem kíváncsiak a Sömmire, és az ezt követően beadott filmterveimre sem. Ezután pedig olyan nevek jelentek meg a támogatottak között – Eperjes Károly, Ákos, Bayer Zsolt, Vidnyánszky Attila –, hogy egyértelművé vált, ma független, nem a Fidesz szekerét toló alkotóként még annyira sem lehet filmet készíteni, mint a Vajna-időszakban. Akkor csak annyit vártak el, hogy ne kritizáld a rendszert. (…) A támogatottak listájából mára egyértelműen látszik, hogy a Filmintézet fideszes kifizetőhelyként működik” – vélekedett a rendező.

Pálffi György arról is beszélt, hogy most már le tud mondani az olyan nagyszabású tervekről, mint a Toldi, de titokban reméli, hogy egyszer majd lesz lehetősége megcsinálni őket. Addig is: “Maradhatok kísérletező, új utakat kereső, határokat feszegető rendező.”

Arról szólva, hogy egy maroknyi csapattal leforgatott egy kis költségvetésű akciófilmet Hotel Balaton címmel, elárulta: “Arra gondoltam, ha szabadságomban áll most filmet készíteni Magyarországon, akkor olyat rendeznék, ami biztosan nem menne át a Filmalap vagy a Filmintézet szűrőjén. (…) Meg kell próbálnom, nagyobb közönséghez szólva, tehát műfaji keretek között foglalkozni társadalmi kérdésekkel. Egy helyszínen, kevés szereplővel. (…) A filmet január közepén leforgattuk, már a vágás zajlik. Gera Marina a főszereplő, egy tehetséges építészt alakít. Főnökét és szeretőjét Vajdai Vilmos játssza, a hősnő vele érkezik egy balatoni hotelbe, amit át fognak alakítani, hogy toronyház és vitorlás kikötő épülhessen a parton. Anger Zsolt alakítja a szállodatulajt, akit erős szálak fűznek egy „elképzelt ország elképzelt kormányzatához”. (…) Azt reméljük, hogy újranyitnak a mozik, ideális esetben oda szánjuk. Ha ez nem jön össze, valamelyik streaming-szolgáltatónál vagy más online formában igyekszünk majd bemutatni a filmet.”

Tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, egyike az egyetem 107 oktatójának, akik aláírták az őszi félév elfogadtatásáért kiálló nyilatkozatot. A kérdésre, mennyi hite maradt az SZFE ügyében, azt felelte: „Nagyon hamar, mikor megindultak a támadások, látszott, hogy az egyetem nem maradhat meg annak, ami volt, vagyis – bárki bármit mond – ideológiamentes szakmai műhelynek. Ezt elvitték, einstandolták. Most építenek belőle egy másik egyetemet, noha nem érteni, miért nem lett volna egyszerűbb indítaniuk egy sajátot. Rombolni akartak. Így viszont mindenki számára világossá vált, hogy több mint hetven napon át össze tud kapaszkodni sok, eltérő világnézetű diák és tanár, és egyértelmű, hogy az egyetem támadói egy közösséget vertek szét. El lehet venni az SZFE épületeit és jogait is hatalmi machinációkkal, de a szellemiségét nem lehet elnyomni, eszméket nem lehet elfojtani. Nem is értem, hogy lehet ilyen naiv a hatalom. Ahogy az általuk képviselt „mi” és „ti” rendszere el fog tűnni, úgy fognak feledésbe merülni a napjainkban állami támogatást kiérdemlő művek. Tud-e bárki idézni Szabolcska Mihálytól egyetlen sort is? Talán egyszer kiderül, miért akarták sárba tiporni a szabad gondolkodás, tanítás és tanulás lehetőségét. De központi kulturális akaratot Révai József és Aczél György sem tudott érvényesíteni. Az inkvizíció sem tudta elintézni, hogy a lapos föld körül forogjon a nap. Most nagyon rossz a helyzet, de az idő majd igazságot tesz.”

A teljes interjú ITT érhető el.