Pass Andrea ifjúsági és felnőtteknek szóló színdarabok sorát jegyzi szerzőként és/vagy rendezőként. Kisgyerekeknek azonban most rendezett először: a Dömdödömöt a győri Vaskakas Bábszínházban. A friss hír pedig az, hogy megpályázta a Kolibri Színház igazgatói posztját. Turbuly Lilla kérdezte a Kútszélistílus.hu oldalon.

Arról szólva, nagyon más-e az óvodás, kisiskolás korosztálynak írni és rendezni, mint kamaszoknak vagy felnőtteknek, az alkotó kifejtette:

„Számomra a különbség inkább az volt, hogy ezúttal nem egy új, önálló színdarabot írtam, hanem Lázár Ervin meséjét adaptáltam. Amikor saját darabon dolgozok, az sokkal több szorongással jár. Felszabadító érzés, ha az ember nem csak magára támaszkodhat. (…) Jelenleg a kisfiammal töltöm a legtöbb időt, és mivel MMA-ösztöndíjasként hangjátékokat írok gyerekeknek, nagyon sok mesejátékot meghallgattam babasétáltatás közben, köztük a Sebő Ferenc által megzenésített Lázár Ervin-műveket. A Dömdödömöt hallgatva egyből arra gondoltam, hogy ebből milyen csodálatos nagyszínpadi gyerekelőadás lehetne. Amikor Kocsis Rozi rendezni hívott a Vaskakasba, már meg is volt a darabajánlatom a számára.”

Azt is hozzátette: „Ez a célom: hogy a néző lélekben egy kicsit „megemelve” jöjjön ki a színházból. Egyre inkább a harmóniát keresem a munkámban, ennek biztos köze van ahhoz, hogy anya lettem.”

Arról szólva, hogy a drámaírás és a rendezés mellett új feladatot is vállalna, ezért pályázatot adott be a Kolibri Színház vezetői posztjára, kifejtette:

„Az egész ott kezdődött, hogy 2018-ban a SzínMűhely Alapítvány felkérésére drámaíró kurzust tartottam középiskolásoknak. Erre a közös munkára épült később ezekkel a fiatalokkal a Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon című előadás, ami váratlanul nagy siker lett. A híre szájhagyomány útján terjedt, és évek óta teltházzal játsszuk, most már a Jurányiban. Az ő nyelvükön szól a darab az ő sajátnak érzett problémáikról professzionális színházi keretek között, ez lett a sikerünk titka. Ekkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy nagy szüksége van ennek a korosztálynak arra, hogy saját színházi bázisa legyen, és ahol ezzel a munkamódszerrel születnek az előadások. Színház hiányában egy általam létrehívott színházi formációval, a DanteCasinoval folytattuk ezen az elven tovább a munkát. Több mentorprogramot is tartottunk középiskolás fiataloknak, ezek eredményeként született az Utolsó nyarunk és a Tyúkdráma című előadásunk. Közben megtudtam, hogy Romániában Ganina Cărbunariu drámaíró, rendező vezetésével működik egy dokumentarista és kollaboratív eszközökkel dolgozó ifjúsági színház Karácsonkőn (Piatra Neamt), ahol tehetséges pályakezdő színházi alkotók a mentorok, és akik együtt dolgoznak az előadásokon a célközönséggel, a kamaszokkal. A Színházi Olimpia idején meg is hívtuk Gianinát a Jurányiba, ahol workshopot tartott a DanteCasino tagjainak és az éppen mentorált diákjainknak. Gianina színháza az egyik leprogresszívebb színház jelenleg Romániában, az ő példája hitelesítette számomra azt az elképzelést, ami évek óta érlelődik bennem.

Most, hogy kiírták a pályázatot a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházra, úgy éreztem, nem futamodhatok meg a feladat elől. Akkor sem, ha tudom, hogy van belső pályázó, így kicsi az esély a sikerre. Lesz, ami lesz, nekifutottam a pályázatnak, amit a kisfiam alvásidejében írtam meg, és magam is elcsodálkoztam, hogy az évek óta bennem munkáló gondolatok viszonylag gyorsan egy 80 oldalas pályamunkává álltak össze. Soha nem vágytam intézményvezetői feladatokra, nem karrierszempontok vezényelnek, ettől a részétől inkább szorongás fog el. De azt gondolom, hogy amit jelenleg kicsiben próbálok megvalósítani: kamaszoknak kamaszokkal színházat csinálni, az jóval hatásosabb lehetne nagyban, egy kőszínház keretei között” – vetette fel Pass Andrea.