Nagyon zavar a korrupció, a hatalmas rablás. Olyan, mintha nem is a saját hazánkban élnénk, annyira idegen lett minden. Talán erősnek tűnik, amit mondani fogok, de meggyőződésem, hogy amit a hatalmon lévők művelnek, az hazaárulás – erről is beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Pásztor Erzsi, akit Janka néniként a Szomszédokból ismert meg az ország.

A színésznő arról is beszélt, hogy amióta elkezdődött a celebvilág, őket, színészeket semmibe veszik. – Ráadásul azt mondják, hogy a Szomszédok káros volt. Igen? Akkor ami most folyik, az mi? Színészileg nulla. Ma már utcáról berángatott járókelők játsszák el a különböző szerepeket – fejtette ki.

A kérdésre, miért akart Pásztor Erzsi színésznő lenni, azt felelte:
„Anyukám azt mondta: olyan mulya ez a lány, beíratom az újpesti német óvodába. Az első szerepet ott kaptam, valami ünnepségféle lehetett. Egy szót sem bírtam kinyögni. Pukedliztem egyet, azután kiszaladtam a színpadról. Viszont attól kezdve, ha kérdezték, azt mondtam, hogy színésznő akarok lenni.
„Persze, Erzsikém. Színésznő…” – mondta az anyám, aki a pályára talán sokkal alkalmasabb lett volna. Fodrásznő volt, az üzletbe betértek a környékbeli asszonyok, hogy hallgassák, mit mond. És mégis így alakult. Az osztályfőnököm Szinetár Miklós volt, aki elintézte, hogy az akkori nagy szegénységben már másodévtől statisztálhassunk a Nemzeti Színházban, és keressünk valami kis pénzt. 65 éve végeztem a főiskolán, amit néhány évvel ezelőtt lerombolt az az ember, akinek a nevét nem vagyok hajlandó kimondani. Megbocsáthatatlan bűnnek tartom, amit tett. Nem csak a színművészetin. Sajnálom a független színházakban játszókat, akiket el akarnak taposni, miközben arra alkalmatlan, színésznek, rendezőnek nem nevezhető emberek – nekik áll most a zászló – hatalmas gázsit visznek haza.”

Kitért arra is, hogy a nyugdíja 190 ezer forint, ezt egészíti ki a Kossuth-díjjal járó havi 120 ezer. – Ha nem játszanék, nem tudnék megélni és mellette az egészségemmel törődni – fogalmazott.

Arról is beszélt, voltak-e reménytelennek tűnő mélypontok az életében:
„A II. világháború után azt hittem, ennél rosszabb már nem jöhet. Kibombáztak minket, üres volt a lakás. Anyukám a sparhelten fedőket melegített nekem, mert vesegyulladást kaptam az ostrom alatt a pincében. Ma már elképzelhetetlen szegénységben éltünk. Ezért is becsültünk meg minden apróságot. Néhány éve súlyos rákbetegségen estem át. Ugyanezt erősítette meg bennem: ajándéknak tekintek minden pillanatot, amit megélhetek.”

• Mit köszönhet a Szomszédoknak?
• Zavarja-e, hogy Janka néniként ő lett az ország első számú alkoholistája?
• Egy hónapban hányszor lép színpadra?
• Megváltoztatta-e a rákbetegsége a halálhoz való viszonyát?
• Voltak-e reménytelennek tűnő mélypontok az életében?

A teljes cikket a Magyar Hang február 9-én megjelent, 2023/6. számában találja.