Zoltán Áron szerint több kommunikációra van szükség a Vígszínházban, miután a társulat számos traumán ment keresztül az elmúlt években. A színművészt többek között az általa elindított VerShaker YouTube-csatornáról kérdezte az Index, arról, hogy mitől nem lesz modoros egy költemény előadása, mit adnak nekünk a versek? Lapszemle.
„Amit Ódry csinált, az ma sok szempontból inkább vicces, mint komolyan vehető, de ha meghallgatjuk Ady Endre Sírni, sírni, sírni című versét az ő előadásában, akkor először nevetünk, aztán elkezdünk borzongani.”
Azt is hozzátette, mesterétől
“Hegedűs D. Gézától kaptam meg azt, ami az elmúlt évszázadokban érlelődött a magyar előadó-művészet versmondás kategóriájában.”
A Vígszínház fiatal alkotói Marton László ügyét, halálát, az igazgatóváltást, Eszenyi Enikő távozását, az SZFE történetét, a Covid miatti lezárásokat is megélték, ahogy jelenleg a rezsiválságot is. Arra a kérdésre, hogy a társulat és ő személyesen hogyan éli meg az elmúlt évek történéseit, így felelt:
Ritkán tudjuk mélyen megbeszélni a témákat. A gazdasági helyzet miatt éjfélkor el kell hagyni a Vígszínház épületét, így a színház büféjében sem lehet maradni. (…) Nagyon sok a kibeszélnivaló, és egyre több lesz. Olyan, mintha ennek sosem lenne vége. Picit már úgy érzem, félig muszáj leeresztenem a rolót, hogy kizárjak dolgokat, mert ennyi mindenre nem lehet és nem is kell folyamatosan reagálni, különben szétforgácsolódom
– mondta.