Juhász Dóra, a MüPa PR vezetője a Kultúra.hu Kultúra a fotelből sorozatának vendégeként nyilatkozott arról, hogy érzi most magát és hogy miért nem fogja soha elfelejteni a március 11-ét.

A teljes interjút itt olvashatják.

Arról, miként tölti a napjait a karanténban, Juhász Dóra elmondta:

“(…) Van, amiben alig, van, amiben rettenetesen megváltoztak a mindennapok, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy érzelmileg nem billent ki ez az egész. Iszonyú fontosnak gondolom, hogy megpróbáljuk elfogadni a helyzetből adódó mentális hullámzást” – fejtette ki Juhász Dóra.

“Ömlik ránk a közösségi médiából, hogy karanténban hogyan legyünk pozitívak, produktívak, még jobbak, mint eddig voltunk… nehéz mentálisan ellentartani, és megtalálni egyfajta egyensúlyt. Szerintem nincs baj azzal, ha engedélyezzük magunknak a negatív érzéseket is. Közhely, de valóban egy másik világba térünk majd vissza a karanténból, fokozatosan, rengeteg kérdéssel – különösen mi, itt, a kultúrában. Szerintem rendben van, ha ettől pillanatokra megrémülünk. Az volna a furcsa, ha nem tennénk. Pont a hiányérzetekből, kételyekből születnek majd új megoldások, mert minden aggodalmammal együtt szeretném hinni, hogy tanulunk, építkezünk ebből, az okosan-őszintén újragondolt prioritások új lehetőségeket hozhatnak” – tette hozzá a MüPa PR-vezetője.

Azt is elárulta, március 11. az a nap, amire örökre emlékezni fog: “Minden nagyon élesen megmaradt abból a délelőttből: ahogy néhány mozdulattal megigazítom a kottatartón a sajtómappát, ahogy megsimogatom a kiadvány borítóját. Még friss. Nyomdaillata van. Benne a Müpa 2020/21-es évadának összes bérlete, egy évadé, amit azt hiszem, jobban várunk, mint bármelyiket eddig… mert érezni-látni akarjuk, (a)hogy történik. Hogy lesz. Hogy van. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadán állok, 30 perc és kezdődik a Müpa évados sajtótájékoztatója, Várdai István játszik majd, a Győri Balett táncosai mutatnak egy részletet a készülő előadásból. Az embereim – csodálatos kis csapat – készenlétben. Van ez az összetéveszthetetlen PR-menedzser adrenalin, nincs különösebb izgalom, csak épp a minden részletre kiterjedő figyelem, kiélesedett érzékszervek…  Megállok egy pillanatra a karmesteri pulpitus mellett. Felnézek. A színpad fölötti, 42 tonnás hangvető, a canopy árnyékában minden olyan aprónak, törékenynek hat. Hogy lehet így, ezredszerre is ennyire szép? A tér, az emeletek íve, az 1656 szék tökéletes rendje, a fény? Van valami varázslat ebben a hangversenyteremben, mármint azon a varázslaton túl is, ami a színpadon történik estéről estére. Mert azt tudjuk, ismerjük. Nem erre gondolok most. Hanem az üres, fenséges hangversenyterem varázslatára. Mert az valami egészen speciális dolog: ott van benne a tökéletes és tökéletlen hangok ígérete, a készenlét pompája, a titok, a tudás, hogy itt bármi és minden lehet. De még nincs. A várakozás mágiája… Amikor a március 11-isajtótájékoztató előtt végignéztem a termen, még épp nem jelentették be, de már lehetett sejteni-tudni, hogy a következő napokban megváltozik az életünk, megváltozik minden. Hogy a következő, végtelennek tűnő hetekben – talán hónapokban – ez marad nekünk. A készenlét mágiája” – mesélte Juhász Dóra.

A teljes interjút itt olvashatják.