Két napig ünnepelték a győri Vaskakas Bábszínházban Rab Viki bábszínész, zeneszerző, a társulat zenei vezetőjének kerek születésnapját. Az 50/25 félidő koncerteken megmutatott negyedszázados művészi pályaívéről, annak hátteréről beszélgetett az alkotóval a Kultúra.hu.

Rab Viktória 1997-ben szerződött a Vaskakasba, melynek zenei vezetője. 2003-ban színész II., 2011-ben színész I. minősítést szerzett, majd 2016-ban diplomát szerzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakán, színjátékos szakirányon. 2002-ben a toruni színházi fesztiválon elnyerte a legjobb zenei közreműködő díját, 2012-ben pedig TAPS-díjat kaptam. Színészi munkája mellett zeneszerzőként is dolgozik, munkáit játszotta és játssza többek között a kecskeméti Ciróka, a miskolci Csodamalom és a pécsi Bóbita Bábszínház.

A kérdésre, mikor érkezett meg az érzésbe, hogy huszonöt év alatt bábszínészként és zeneszerzőként is a pályája csúcsára ért, hovatovább Rab Viki nélkül nincs Győrben Vaskakas Bábszínház, az alkotó elmondta:

„Megható volt ezt másoktól hallani. A gondolataim inkább afelé vittek, hogy már nincs benne még egyszer ennyi. Ijesztő arra gondolni, hogy vajon meddig lesz itt szükség rám. Jönnek a fiatalok, új zeneszerzőkkel, új alkotótársakkal. Inkább ilyen gondolatok járkálnak a fejemben, mint az, hogy fürödjek a sikerben. Nyilván örülök, de nem áltatom magam azzal, hogy töretlen lesz.”

A mesék az ember archetipikus vonásait hordozzák, ezért képesek alakítani a gyerekek személyiségfejlődését. Arról szólva, a zene miként igazodik ehhez, úgy vélekedett:

„A mesében rend van és törvények, amelyeket tisztelni kell, nem lehet figyelmen kívül hagyni őket. Ez olyan sorvezető a zenében is, ami utat mutat, de nem korlátoz. Nyilván máshogy nyúlok a zenéhez egy csecsemő-előadásnál, máshogy egy kamarateremnél és nagyszínpadon. És itt nem az előadótér méretére gondolok elsősorban, hanem a korosztályokra, amelyeknek játszunk. Amikor a csecsemőszínház zenéjét készítem, az alapot a generációkon átívelő mondókák hangzásvilága adja, a kollektív tudás, az, amit anyukák énekelnek ölükben a babákkal. Ha új versekhez írok zenét, akkor kevés hanggal, kis skálákkal, kis hangközökkel dolgozom. A világzene sem ördögtől való a csecsemőknek, volt, amikor bossa nova elemeket emeltem be. Ahogy nagyobb gyerekeknek készül a zene, úgy lesz egyre komplexebb a hangzás, kötetlenebb az alkotás. Ám ha megjelenik a színpadon a gonosz, mégsem vihetem bele egy harmonikus hangzással a gyerekeket. Ezek azok a törvények, amelyeket nem szabad átírni.”

Rab Viki azt is elárulta, hogy introvertált személyiségnek tartja magát: „Sokszor azt is megkapom, hogy barátságtalan, pedig nem azért nem nyitok mások felé, mert nem érdekel a másik ember, hanem azt gondolom, én nem vagyok elég érdekes. Színpadon létezni viszont nagyon szeretek. Én vagyok az introvertált exhibicionista.”