„Az a nagy különbség a balliberális és a jobboldal felfogása között, hogy mi nem a másik oldal megsemmisítését akarjuk, ők viszont igen. Én nem tudnék erre törekedni” – mondta Rátóti Zoltán, a Színház- és Filmművészeti Egyetem új rektora a Demokratának.

A teljes interjú a Demokratában olvasható.

2016-ban ötödik gyermeke születése miatt mondott le a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatásáról. Február elejétől az SZFE új rektoraként dolgozik, közben folyamatosan fellép, az MMA alelnökeként is működik és tanít is. A felvetésre, miszerint feszesebb a napirendje, mint előtte volt, Rátóti Zoltán elmondta:

„Kaposvár távol van, az úton eltöltött időt nem lehetett bepótolni, mostanában viszont – az előadásnapok kivételével – több estét is otthon tölthetek. Feszes tempó, éppen ezért a rektori pályázat beadásához a családom egyetértése is kellett, meg hát önző módon a szakmai, színészi életemet sem akartam feláldozni. Nem vagyok telhetetlen, megelégszem ezután az évi egy új szereppel, ennyi teendő mellett éppen elég. A rektorság nagy feladat, és új erőt ad.”

Az SZFE modellváltása felkorbácsolta a közhangulatot. A kérdésre, harcos típus-e, azt nyilatkozta: „Kulturális háborúról, harcról van szó, és ebből nem vonhatom ki magam. A kedvenc mondásom Szun-ce A háború művészete című munkájából való: „A háború célja nem a drága győzelem, hanem a hosszan tartó béke előkészítése.” (…) Mindennél többre becsülöm az emberséget, nem küldöm az embereket a vágóhídra. Az a nagy különbség a balliberális és a jobboldal felfogása között, hogy mi nem a másik oldal megsemmisítését akarjuk, ők viszont igen. Én nem tudnék erre törekedni.”

Egy éve azt nyilatkozta egy interjúban, hogy nem lesz „nemzetiérzés-tanóra” az egyetemen, de tanárként a nemzeti-keresztény értékrendet szeretnék képviselni Szarvas Józseffel egyetemben. Annak kapcsán, hogy Szinetár Miklós szerint a kereszténységet a nemzetek ellen találták ki, Rátóti úgy fogalmazott: „Én nem így gondolom, mert szerintem keresztény Magyarországra van szükségünk, az az erő tartja egyben a nemzetet, amit a kereszténység révén kaptunk. Ez a két érzés és fogalom erősíti egymást, nem pedig elválasztja. Változatlanul úgy hiszem, hogy a tetteinkkel, világlátásunkkal, gondolkodásunkkal példát lehet és kell mutatnunk, ez a legjobb módszer. (…) Emberi érzéseket szeretnénk közvetíteni, mert ezeket tartom örök érvényűeknek.”

(Szinetár Miklós pontosan ezt mondta az Index-nek: „Hát az egész kereszténységet a nemzeti ellen találták ki! El kell olvasni a bibliát. Az Ótestamentum egy nemzeti elfogultságtól dagadó írás. A kiválasztott nép harcol, szenved és győz, s minden más néptől megkülönbözteti magát. És akkor jön a kozmopolita Pál apostol, aki azt mondja, nem válunk el a világtól, megszűnnek a különállás törvényei, a körülmetélés, az étkezési törvények, majd jött Jézus, aki azt mondta, hogy adjátok meg a császárnak, azaz a globalista világbirodalomnak, ami a császáré. Mert ugyebár a katolikus egyház az eredetileg, görögül katholikosz, ami azt jelenti, hogy egyetemes, vagyis globalista. Persze sok hívő ember szereti a hazáját, és a hazafi is lehet vallásos, de akik azt mondják, hogy „keresztény nemzeti”, azok életükben nem olvastak a Bibliából két sort, és életükben nem értettek meg egy Petőfi-verset. Mert nem érthetik azt a kozmopolita Petőfit, aki Shakespeare-t fordított, és A négyökrös szekérben„kalmár szellőről” beszél, ami az angol „trade wind” fordítása. De hát a világ olyan, hogy szép számban vannak emberek, akik mindenféléről dumálnak, amiről fogalmuk sincs. Kicsit olyanok, mint az öregasszony, aki nézi a tévét, közben kimegy vécére, a felét hallja a híreknek, és abból kombinál.”)

Arról szólva, milyen fajta gyakorlatias példamutatásra gondol, elmondta: „Nemsokára lesz lehetőség megmutatni. Szokolay Balázs Liszt Ferenc-díjas, világhírű zongorista nagyon nehéz élethelyzetbe került, súlyos betegségben szenved, mostoha körülmények között él. Róla készített egy fantasztikus dokumentumfilmet Somossy Barbara hallgatónk, amelyet az Urániában mutatunk be hamarosan, és gyűjtést szervezünk a művész javára. Nagyon szeretném, ha az egyetem diákjai is részt vennének ezen a jótékonysági eseményen, és kifejeznék az együttérzésüket. Az is a példamutatáshoz tartozik, hogy az együttérzést mint szót újra felvegyük a szótárunkba.”

A kérdésre, mit gondol a kritikákról, miszerint az SZFE állami kézben nagyobb biztonságban lenne, mert ha pénzügyi válság sújtaná az országot, az állam akkor is az utolsó percig fenntartja, de a magántulajdonos széttárja a karját, kifejtette: „Soha, semelyik kormányzat nem támogatta olyan mértékben a kultúrát, mint a mostani. Gondoljunk csak az életjáradékra, a Nemzet Művésze és Színésze kitüntető címekre. Ráadásul az életjáradékot azok is örömmel fölveszik, akik hangosan uszítanak a kormány és a polgári oldal ellen. Ami az aggodalmakat illeti: hatéves finanszírozási szerződést kötött a minisztérium minden modellváltó egyetemmel, 25 éves keretmegállapodással. Ha valaki ebben nem lát kellő biztosítékot a működésre, valószínű, hogy nem ismeri a tényeket. Az állam nem vonult ki az egyetemből, hanem a felelősséget személyeken keresztül a szakmára ruházta át, a kuratórium tagjai számonkérhetők, ráadásul a magánfelelősség sokkal jobban nyomon követhető, mint egy intézményi felelősség.”

A teljes interjú a Demokratában olvasható.