Rátóti Zoltán: „Az SZFE már nem hadszíntér – vissza kell állítani a szakma hitelét”
2022. február 11., péntek 09:20
Rátóti Zoltánnal, az egyetem új rektorával beszélgetett a Kontra.hu a jövő kihívásairól, szakmaiságról, a művészvilág megosztottságáról és megszakadt barátságokról. Lapszemle.
Rátóti Zoltán elsőként arról beszélt, “az SZFE már nem hadszíntér”.
“Az elmúlt időszakban a remek kancellári vezetés és az alapítványi kurátorok biztosították azt, hogy a magas színvonalú oktatás feltételei adottak legyenek. Már csak és kizárólag a munkáról van szó. Kisebb villongások, az érdekérvényesítő szándékok ütközése előfordulhat, én azonban most nyugodt időszakra számítok.
Az építkezés idejét éljük, nem a hadszíntér kezelését” – szögezte le az új rektor.
A kérdésre, nem tartott-e attól, hogy rektorként politikai támadások kereszttüzébe kerül, elárulta: “Mi, akik szerepet vállaltunk az egyetemi modellváltás végrehajtásában, másfél éve vagyunk tűz alatt. Ez idő alatt volt alkalmam hozzászokni a nyomáshoz. Mondhatni, mára immunissá váltam a támadásokra. Persze nem esik jól, amikor azt tapasztalom, hogy sok évnyi barátság ér véget úgy, hogy egyesek elfordítják a fejüket, amikor véletlenül összefutunk. Mind a két oldal kapott és szerzett sebeket. De felesleges a sérelmeinket dédelgetni, felemlegetni. Ezzel együtt sincsenek illúzióim azt illetően, hogy egyik napról a másikra eltűnik majd a szembenállás az egyetemről. A magam részéről azt tudom mondani, hogy nem akarok részt venni politikai csatározásokban, szakmai alapon szeretnék vitákat folytatni”
A rektori pályázatáról szólva kifejtette, a dolgozatban hangsúlyozza, hogy a magas szakmai minőség az elsődleges célja. Rátóti szerint a tehetséggondozás kérdése szorosan összefügg a minőséggel: “Nem kell új módszereket kitalálni, a tradíciók, a hagyományok felélesztésében bízom, amelyek garantálják, hogy hallgatóink egy nap rangos művészekké váljanak. Vissza kell állítani a szakma hitelét. Ez csak úgy lehetséges, hogy a végzett hallgatókban meglegyen az eltökéltség arra, hogy nagyszerű színészekké és filmrendezőkké váljanak.”
A saját osztályukban Szarvas Józseffel azt a metódust szeretnék továbbvinni, amit kaptak az egyetemtől, Horvai Istvántól és Kapás Dezsőtől.
Rátóti Zoltán szerint nem a világnézeti nevelés a feladatuk: “Ilyen tekintetben amúgy is a példamutatásban, a valós értékek felmutatásában hiszek. Az természetes, hogy mindenki rendelkezik valamilyen világnézeti irányultsággal. Ezzel semmi baj nincs. Ez azonban nem jelenhet meg az oktatásban. A művészi tapasztalataink és nem ideológiák alapján oktatjuk a következő nemzedéket. Én ezt várom el minden oktatótól.”
Azt is hozzátette, minden tanárral szeretne személyesen találkozni:
“Nagyon fontosnak tartom, hogy adjuk meg egymásnak az esélyt arra, hogy kiderüljön, van-e közös feladatunk, közös céljaink.“
Nyilván majd mérleget vonunk a próbálkozások után. Az első lépés szeretném megtenni, üljünk le, tisztázzuk a vitás helyzeteket. Nézzünk egymás szemébe, és beszélgessünk, ne a sajtón keresztül üzengessünk egymásnak. Aki nem érdekelt az ellentét fenntartásában, azzal minden akadály nélkül együtt tudunk majd dolgozni.”