Reisz Gábor: „Örökké hiányozni fognak a beszélgetések, amiket nem folytattunk le apámmal”
2023. október 15., vasárnap 09:52
Budapesti lakosként, magyar emberként akkor érzi jól magát, ha a filmkészítéssel tenni tud azért, hogy a társadalom kicsit megváltozzon. Ezt vallja Reisz Gábor, a héten mozikba került Magyarázat mindenre rendezője, akit a 24.hu kérdezett. Lapszemle.
Sokat nyilatkozik arról, hogy a Magyarázat mindenre-ben feltett szándékuk volt olyan közéleti témákról beszélni, amiket a mai magyar filmekben inkább kikerülnek az alkotók. A kérdésre, hogy szerinte ezek a témák – a társadalmi megosztottság, a szülők és a kamaszok eltérő hozzáállása a politikához – mennyire univerzálisak, nemzetközi szinten is aktuálisak-e ma, Reisz Gábor azt felelte:
„Csak azért tudok bármit is válaszolni, mert a velencei vetítés után sok pozitív visszajelzés jött. Azt hallottuk, hasonló szituációk játszódnak le máshol is Európában. Maga a megosztottság talán mindenhol jellemző, csak a kommunikáció nincs olyan rossz állapotban, mint nálunk. Amikor elkezdtünk írni, nem volt sok tapasztalatunk a téma nemzetközi vetületeiről. Budapesten élek, magyar emberként akkor érzem jól magam, ha a filmkészítéssel tenni tudok valamit azért, hogy a társadalom kicsit megváltozzon. Tudom, nagy szavak, de mindig ide kanyarodom vissza.
A filmkészítés tele van holtidővel, nekem pedig bűntudatom van, ha azt a kevés időt, amit ténylegesen írással és forgatással tölthetünk, nem használom fel értelmesen.”
Arról szólva, hogy a Magyarázat mindenre felbontott időkezelést használ, többször, más-más szereplő nézőpontjából mutat be bizonyos eseményeket, amelyek egy-egy ponton el is térnek egymástól attól függően, kinek a perspektíváját látjuk, Reisz Gábor úgy fogalmazott:
„Először megvolt az alapötlet, hogy valaki elmegy érettségizni, megbukik, hazudik róla az apjának, és az ügy odáig fajul, hogy végül újra leteheti az érettségit. Schulze Éva azt kérte, úgy kezdjem el kibontani ezt az ötletet, hogy egy nappal az érettségi előtt indítom a sztorit. Egyes szám első személyben kezdtem el írni, részben a saját szórakoztatásomra, részben azért, mert ezzel a módszerrel sokat meg lehet válaszolni a karakterekkel kapcsolatban felmerülő kérdések közül. Inkább novellát írtam, mint forgatókönyvet, naplószerűen. Fél órákra bontottam fel a szereplők napját, és belső monológokat írtam. Ábel hétfője után jött György, az apa hétfője, és leesett, hogy itt bizonyos helyzetek meg fognak ismétlődni. Pont az a lényeg, hogy egy másik szemszögből nem ugyanaz történik. Nem az a lényeg, hogyan van másképp, hanem az, hogy érzékeltessük, egy másik igazságot látunk.”
A rendező a beszélgetésben azt is elárulta, előfordult-e valaha, hogy a politika konfliktust szült közte és édesapja között:
„Miután felnőttem, többször is.
Az utolsó vitánk az SZFE-ről szólt. Utána megbeszéltük, hogy nem beszélünk semmiről, ami a politikát érinti. Ez részben előremutató megoldás, közben borzasztó, hogy apa és fia nem beszélnek bizonyos dolgokról. Mivel nálunk mindent összekennek politikával, elég sok dologról nem beszélhettünk.
Ha csak az én szakmámnál maradunk: pályázatok, támogatás, NFI… Örökké hiányozni fognak azok a beszélgetések, amiket sosem folytattunk le. Jó lett volna belátóbban végighallgatni, többet érteni abból, amit apám el akart mondani.”