Rudolf Szonja néhány éve, az egyetemi gyakorlata során került a Vígszínházba, és elárulta, az őt körülvevő új közegtől kezdetben meg volt szeppenve. Most új szakasz kezdődik az életében. Ennek kapcsán a Meglepetés kérdezte.

Kell, hogy védőháló nélkül is KIPRÓBÁLJAM MAGAM”
Meglepetés 2021.06.17 – 40,41. oldal

„Sokáig minden akartam lenni, csak színésznő nem! Zoológus, táncosnő, utazásszervező, muzeológus, később olimpiai bajnok vívó. A versenysportot éveken át nagyon komolyan vettem, aztán egyszer csak érettségi környékén jött a gondolat, hogy engem a világon annyi minden érdekel, és ennek a mindennek az ötvözete a színház. Ha színész leszek, bármi lehetek” – nyilatkozta Rudolf Szonja, aki tervével ugyancsak meglepte a szüleit.

„Nem csoda, hiszen azelőtt ez fel sem merült. Féltettek, de elfogadták, és támogattak a felvételikre való felkészülésben. Már amennyire hagytam! Mert nekem akkor és a mai napig is a legnagyobb kihívás, ha előttük kell szerepelnem. Amikor a felvételire szánt repertoáromat előadtam nekik, remegett kezem-lábam, mert pontosan tudtam, a sorsom most dől el. Tudtam, hogy őszintén megmondják majd, van-e helyem a pályán, vagy mondjak le erről az álomról. Szerencsére nem tanácsoltak el, amitől megnyugodtam, de azért biztos, ami biztos, utána egyedül folytattam a felkészülést” – árulta el a színésznő, aki őszel új életet kezd, hiszen a Vígszínházból a Miskolci Nemzeti Színházba szerződik.

„Ősszel már Miskolcon kezdem az új évadot. Egyrészt mert szeretném a pesti védőhálóm, a családom és a barátaim jelenléte nélkül kipróbálni magam, másrészt mert a Miskolci Nemzeti Színházban nagyon szép kihívások várnak. Három bemutatóm is lesz: a Bolha a fülbe, a Mester és Margarita és a Revizor. Nagyon várom, hogy megtapasztalhassam az új életemet!” – fejtette ki.

Rudolf Szonja azt is elárulta, sokáig érzékenyen érintette, hogy ha belép valahová, mindenki kíváncsi arra, vajon a szülei legendás alakításai után mit tud letenni az asztalra: „Annak ellenére, hogy exhibicionista pályát választottam, nem vagyok egy önbizalommal teli személyiség, inkább amolyan küzdő típus. Nekem a színpadra, éppen úgy, mint annak idején amikor élsportoló voltam, napi szinten tréningeznem kell magam. Minél hosszabb idő telik el próba és előadás nélkül, annál nehezebb kiállni, megszólalni, és megmutatni a belső valóságomat.”

Arról is beszélt, hogy szenvedélyesen szereti a hivatását: „Ráadásul bármi jó vagy rossz történik a magánéletemben, azt kijátszhatom magamból a színpadon. Volt már olyan helyzet az életemben, amikor szó szerint az előadás két órája mentett meg azzal, hogy elterelte a gondolataimat az aktuális rosszról. Hiszen a karakterben nem lehet csak félig jelen lenni. Aztán olyan is volt, hogy egy-egy életesemény vagy tapasztalat okán aznap este még többet jelentett számomra az adott szerep, sőt, az is előfordult, hogy mintha csak a sors küldött volna kifejezetten nekem egy karaktert azért, hogy általa gyógyulhassak” – fogalmazott Rudolf Szonja.

Forrás: Kell, hogy védőháló nélkül is KIPRÓBÁLJAM MAGAM”
Meglepetés 2021.06.17 – 40,41. oldal