A Deszkavízió 10+1 kérdéses sorozatában olyan kulisszatitkokra derül fény hétről hétre, amelyeket mindig is tudni akartunk a színészekről. Ezúttal a Katona József Színház színésznője, Rujder Vivien válaszolt.
A teljes interjú itt olvasható.
A kérésre, meséljen el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételiről Rujder Vivien elmondta: „Az önéletrajzunkba bele kellett írni, hogy mikhez értünk, mi a hobbink. Máté Gábor, a későbbi osztályfőnököm szeme megakadt az ír szteppen. Így mezítláb kellett mozdulatokat mutatnom. Kicsit röhejesen mutattam a szteppcipő nélkül, azt szerencsétlenségemre otthon felejtettem. A másik éles emlékem az a harmadrosta végéről származik, már nagyon fáradtak voltunk mindannyian. Osváth Judittal aludtunk egymás mellett. Felriadtam és az arcán édesanyám arcát láttam, ahogy beszél hozzám.”
Arról, mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereitől kapott úgy vélekedett: „Nehéz egyet kiemelni, hála az égnek sok jót kaptunk a batyunkba. Megnyugtató volt azt hallani Máté Gábortól, hogy minden egyes új munkával kicsit elölről kezdjük a mesterségünket. Szakmai gyakorlat elején nagyon féltem, de ez a mondat megnyugtatott és nyugtat is a mai napig, ha egy új szereppel találkozom, és az elején csetlek-botlok.”
A színésznő azt is elárulta, volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentette: „A Rozsdatemető 2.0 alatt Mészáros Bélával, aki a férjemet játssza, az első közös jelenetünkben volt egy blackout-om. Béla beszélt hozzám és csak beszélt, és beszélt, én pedig elkezdtem figyelni, hogy mennyire csillog a szeme, aggódtam, hogy lázas. Aztán észrevettem, hogy csendben néz, és akkor jöttem rá, hogy talán az én szövegem jön.”