Az elmúlt időszak történései sok mindent átírtak a színészben, aki mára jól van, és alig várja, hogy megkezdje az őszi évadot, amelyben újra több feladatot tartogat számára. Hogy mi történt közben, arról így mesél Scherer Péter a Nők Lapjának adott interjújában.

„Tavasszal nem voltam igazán jól. Hogy is szokták ezt mondani? Volt egy epizódom. De hála istennek, kijöttem belőle, és nagyon várom az őszi évadot, feladatokat. Ez – meg egyébként már a Covid is – sok mindent átírt bennem. Egyrészt akkor, amikor egyik pillanatról a másikra nyolcvannyolc előadásom maradt el. Aztán akkor, amikor az élet csodálatosan elkezdte elrendezni a dolgokat, és mégis lett némi bevételem. És leginkább akkor, amikor hatosból visszakapcsolva hármasban, láttam kitavaszodni a kertünket, virágba borulni a meggyfát. Valami olyasmire jutottam, hogy nem muszáj ragaszkodni ahhoz, hogy az ember mindenben az első legyen” – mesélte a színész.

Új filmjéről, a Vékes Csaba rendezésében látható Lepattanóról is mesélt, amelyben Kálmánt alakítja, igazi megszállottat, akinek a gombfoci a szenvedélye. A felvetésre, miszerint neki sem kell a szomszédba mennie egy kis átszellemültségért, elmondta:
„Hallottam egyszer egy nagyon jó mondást, meg is jegyeztem: az élet arra való, hogy valamire feláldozzuk. Szerintem Kálmán így van vele. És én is. És talán az is közös, hogy a film vége felé ő is kicsit jobb belátásra tér, visszavesz. Én is úgy vagyok most, hogy némileg lenyugodtam, és jobban tudok gazdálkodni abból, ami jön. (…) 25 évig nem nagyon mondtam nemet semmire. Nem mertem, mert úgy gondoltam, ha nem vállalok el mindent, akkor egyrészt éhen fogunk halni, vagy ami még rosszabb, a kutyának sem fogok kelleni. (Nevet.) Színészként sosem éreztem magam biztonságban. Igaz, ez eleve ilyen szakma, egy szabadúszó színész csak akkor dolgozik, ha hívják valahova, és csak annyit keres, amennyit dolgozik. Nincs tb, és nem is rá írják a színházi programot. Mostanra valahogy elkezdtem nem félni ettől. És ma már csak az van bennem, hogy ha valamit elvállalok, abban legyek benne száz százalékig, csináljam meg a legeslegjobb tudásom szerint, de már nem ugrom mindenre. Kálmánnak meg van szíve, de egy önmagával is könyörtelen hülye, aki elhanyagolja a fiát, mindent. A film végén viszont ott a felismerés: hátrébb lép egyet, és a csapatot átadja a fiának, ami színészként és magánemberként is passzol az én állapotomhoz” – fejtette ki Scherer Péter.

Azt is hozzátette: „Darvas Iván mondta egyszer egy interjúban, hogy attól retteg egy-egy újabb munka, film, színházi premier kapcsán, hogy az olvasópróbán mindenki rájön, hogy ő tulajdonképpen egy kókler. Bennem is mindig ott dolgozik, hogy most fog kiderülni, hogy mindenkit átvertem egészen eddig. Nem tudok abból élni, amit letettem az asztalra, az mind múlt idő. Az számít, mit tudok most, ma. Olyan ez is, mint a sport. Ronggyá gyakorlod magad, aztán tíz másodperced van, hogy bizonyíts.”

Szerző: Balázs Barbara