2013 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, jelenleg végzős rendező osztályt vezet, itthon és külföldön is díjazott Remélem legközelebb sikerül meghalnod című nagyjátékfilmjét 2018-ban mutatták be a mozik. A magyar.film.hu Schwechtje Mihályt kérdezte.

A teljes interjú ITT olvasható.

Amikor megkeresték az interjú ötletével, említette, hogy felidegesítette a Lajos Tamással készített interjú Janisch Attilára vonatkozó része. Ennek kapcsán elmondta: „Igen, mindannyian tudtuk, hogy róla van szó, és Attila később jelezte is egy nyílt levélben, hogy magára ismert. Nekem a tanárom volt Janisch Attila, nem az osztályfőnököm, de tanított minket. A nap 24 órájából 25-ben a diákok dolgaival foglalkozik, a legcsodálatosabb tanárnak tartom őt. Mérhetetlen tudatlanságról árulkodik  nem csak az SZFE működésével kapcsolatban, hanem az egész szakmát érintően az, hogy Lajos Tamás nem tudja, hogy Janisch Attila tanárként milyen szakmai minőséget képvisel.  Gyakorlatilag arra bizonyíték, hogy úgy akar az egyetem ügyeibe avatkozni, hogy  az alapvető tájékozódás sem történt meg a részéről.”

Lajos Tamás úgy fogalmazott: „…van olyan oktató a filmművészetin, aki tizenhat éve nem csinált filmet, viszont folyamatosan politizál. Én évente megcsinálok minimum öt-hat filmet, tehát én filmesnek gondolom magam. Aki tizenhat éve nem csinál filmet, és politizál, az szerintem politikus, csak a sportállása a Színház- és Filmművészeti Egyetemen van.”

Schwechtje Mihály elmondta: „Magyarországon elterjedt vélekedés, hogy az állampolgárok ne politizáljanak, azt hagyják a politikusokra. Valójában a politika arra való, hogy az emberek ezen keresztül próbálják az érdekeiket képviselni, és normàlis mederbe igyekeznek terelni együttélést. Rengetegen vagyunk, problémákat okozunk egymásnak, és a politika egy útja annak, hogy megoldást találjunk ezekre. Semmi másról nem kellene szólnia, csak arról, hogy az állampolgárok életkörülményei javuljanak. Ebből az következik, hogy bárki nyugodtan politizálhat. Janisch Attila az órákon nem politizál, az órákon kívül pedig azt csinál, amit akar. (…) Ő egy megszállott ember: rendkívül elkötelezett a film és a diákok irányába, és nem pazarolná erre az időt. Fontos tudni a pontos okát, hogy miért nem csinált filmet 16 éve. A Vajna-korszak beköszöntével megszűnt a magyar film szakmai önrendelkezése, autonómiája.  Egy felülről vezérelt, a szakmával nem egyeztetett rendszer jött létre. Janisch ez elleni tiltakozásból azóta nem hajlandó pályázni. Akkor követne el hibàt, ha úgy építetene karriert, hogy kapcsolatokat keres a regnáló hatalommal. A kormányhoz végletekig lojális lenne, és így szerezne állami megrendeléseket,  előnyöket pályázatoknál,  befolyást a szakmánk fölött, vagy a pàrthűsége miatt kerülne be kuratóriumokba.  A politizálásnak ez az a módja, ami ellentétes az állampolgárok érdekével, mivel ebben az esetben nem egyenlőek a versenyfeltételek. Ez a demokráciát ássa alá, és ezért ez az, ami a nemzeti érdeket sérti. Janisch ezekkel az eszközökkel nem él, ő  a szabad véleménynyilvánítás jogát gyakorolja, ezzel  a nemzet ügyét szolgálja, és nem mellesleg, mivel a hatalmat kritizálja, a saját egzisztenciáját kockáztatja.”

A rendező egyelőremaradt az egyetemen, és viszi tovább az osztályát. Erről szólva úgy fogalmazott: „Ennek praktikus oka van, mégpedig az, hogy nem végzős, hanem futó osztályom van az egyetemen. A tanítványaimat hagynám cserben, ha most felállnék. Ha ők harcolnak és hisznek abban, hogy még van esélyük változtatni, nekem mellettük kell lennem, amíg ez a harc folyik. Én kvázi felmondtam a kuratóriumnak, a sztrájkban is részt veszek, de próbálom végigvinni az osztályomat. (…) Ha nemmegyünk vissza a nulla pontra, ha nem szűnik meg a politikai nyomás, akkor biztos, hogy nem maradok.”

A hallgatók augusztus 31-én elfoglalták az egyetemet. A kérdésre, lát-e esélyt arra, hogy teljesítik a követeléseiket, és visszanyeri az autonómiáját az egyetem, a rendező kifejtette: „Morális értelemben a diákok ezt már megnyerték. Azért, mert széleskörű szakmai kiállás valósult meg a diákok és az egyetemi autonómia ügye mellett. A teljes kreatív szakma függetlenjei felsorakoztak mellettük. Olyan értelemben függetlenek, hogy nem a hatalomtól függ az egzisztenciájuk. Ezzel a kiállással pedig világossá vált, hogy a hatalom nem mondott igazat, mikor azt állította, hogy a szakma jelentős képviselőivel egyeztetett.  A szakmáink legnagyjobbjai állnak az egyetem mellett Ragályi Elemértől Blaskó Péteren át Tarr Béláig. A sor végtelen. Hogy kik azok a jelentős személyiségek, akikkel ők egyeztettek, a mai napig nem tudjuk, de az egyetemi autonómia mellett és az alapítvànyi àtalakítàs ellen olyan szakmai többség àllt ki, hogy mostanra elmondhatjuk, ha elmondanàk, màr akkor sem lenne jelentősége, mert véleményük kisebbségben maradna. Mindezek ellenére a hatalom szolgálatában még mindig be akarják venni a várat. Ebben szerintem az a rettenetes, hogy ha ez sikerül  is Vidnyánszky Attilának, és esetleg  be fog menni a  kurátortársaival a várba trónolni, akkor is ott fognak ülni egyedül, magányosan. Jelenleg is ez az elmagányosodás történik, hiszen az általa vezetett Magyar Teátrumi Társaság sem állt ki mellette. Az összes független filmes szakmai szervezet az SZFE mellett áll. A Kaposvári Egyetem diákjainak kiállása az SZFE mellett a bizonyítéka annak, hogy az agymosás nem működik. Vidnyánszky helyett a saját osztályai is a minőség, a demokrácia és az autonómia mellett tesznek hitet, egészen egyszerűen azért, mert ők is a jó előadásokat szeretik nézni és a jó filmekre kíváncsiak, és főleg ilyenekben szeretnének dolgozni,  nem pedig ideológiai célú művekben. Tehát, ha végül a nyers erőszak győzne is, akkor sem fognak győzni a szabad gondolkodás felett. A mostani akciójukkal csak ellenségeket szereznek, híveket nem.”

A teljes interjú ITT olvasható.