Tizenöt éve alapított független színházi műhelyével, a marosvásárhelyi Yorick Stúdióval ebben az évadban az elvándorlás kérdését boncolgatják egy román és egy magyar kortárs szerző darabján keresztül. Sebestyén Abát a kultura.hu kérdezte.
“A közeg, ahol az ember szocializálódik, rányomja a bélyegét a gondolkodására, világlátására. Brassóban születtem, egyszerre tanultam meg románul és magyarul. Egy tömbháznegyedben nőttem fel, ahol a szász, a roma vagy a moldovai román gyerekek egyformán barátaim voltak, hiszen együtt rúgtuk a labdát, a havat, a sarat. Ezek belém épültek, de természetesen ettől még magyar színházi alkotónak tartom magam” – mondta Sebestyén Aba.
Több mint tizenöt éve hozta létre a Yorick Stúdiót Marosvásárhelyen, erről így mesélt: “Ez nekem nagyon fontos volt, noha a pályám színészként hihetetlen szerencsésen indult. 1998-ban elnyertem a Román Színházi Szövetség (UNITER) legjobb pályakezdőnek járó Debüt díját, majd Debrecenben, Szatmárnémetiben kaptam főszerepeket, nem volt okom panaszra. A rendezés viszont mindig izgatott.”
Sebestyén Aba elmondta, számára most a rendezés a fő csapás, de igyekszik színészként is formában tartani magát. “Az évad elején nagy öröm ért: együtt dolgoztam Keresztes Attila rendezővel, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti igazgatójával, aki rám osztotta A nép ellensége főszerepét. Nagyszerű találkozás volt, valahogy minden egybevágott. Azt remélem, még sokat fognak hallani erről az előadásról” – tette hozzá az alkotó.
A kérdésre, eszébe jutott-e valaha, hogy Magyarországra költözzön, elmondta:„Talán lett volna – vagy lenne – rá lehetőségem, de most úgy érzem, hogy otthon van dolgom. Fontos nekem az egyetemi munka, rendező osztályt vezetek, nem adtam föl a színészi státuszomat a Tompa Miklós Társulatban, a színészet számomra továbbra is első szerelem, ragaszkodom hozzá. Ott a Yorick Stúdió, ami továbbra is egy alkotói sziget sok-sok munkával és sok-sok felfedezéssel. És nem utolsó sorban ott a családom meg számtalan, talán apróságnak tűnő dolog, ami a szülőföldemhez köt.”