Serbán Attila hirtelen ugrott be a Kecskeméti Katona József Színház Elisabeth című musicaljébe, a színész ugyanis Szemenyei Jánost helyettesíti Luigi Lucheni szerepében. A rövid felkészülési idő kihívásairól és a vidéki szereplés szépségeiről kérdezte a baon.hu.

A baon.hu cikkéből:

A kérdésre, milyen apropóból láthatja őt a kecskeméti közönsége Lucheni szerepében, elmondta, hogy három héttel ezelőtt hívta fel Szente Vajk főrendező azzal, hogy Szemenyei János kollégájának lenne egy fontos előadása, így egyeztetési problémák miatt szeretné, ha öt előadásra beugrana az Elisabeth című darabba, ami már nagy sikerrel fut a Kecskeméti Nemzeti Színház idei évadában.

„Nagy örömmel tettem eleget a felkérésnek, annál is inkább, mivel 2005-ben játszottam Bécsben az Elisabeth-ben, igaz, akkor Rudolf szerepében. Jelenleg a Szépség és a Szörnyeteggel fut egy németországi turném, ami miatt egyeztetni kellett a menedzsmenttel, de szerencsére szabaddá váltam a kijelölt időpontokban” – fűzte hozzá.

Arról is mesélt, hogy két hét alatt tanulta meg a hatalmas szöveganyagot, ami azért nem volt egyszerű menet.
„Igaz, hogy játszottam már Elisabeth-ben, de az én fejemben németül volt meg a darab, nagyjából ismertem magyarul a dalokat, így újra kellett tanulnom mindent. Azzal kezdtem, hogy eljöttem a premierre, aztán kértem videófelvételt és hanganyagot is, majd a berlini turné alatt azokat magoltam. Közben rengeteg előadásom volt a Madách Színházban és az Operettben is. Itt a helyszínen egy lejárópróbát és egy zenekaros összpróbát követően jött a mély víz, az esti előadás. Alapvetően szeretem az izgalmas helyzeteket, de ez több volt annál (…) – árulta el.

Kifejtette: „Nem játszottam még sosem ilyen „mesélő” típusú szerepet. Már-már azt is mondhatnánk, hogy Szente Vajk rendezésében Lucheni annyira fajsúlyos karakter, mint a főszereplő. Ráadásul Vajk olyan komplex jeleneteket talált ki, amelyek teljesen egyedülállóvá teszik ezt a karaktert; nyolc hangszínen énekel az egyik jelenetben, miközben táncol, mesél”

Arról szólva, milyen fogdatatásban részesült Kecskeméten, elmondta: „Azt tudjuk, hogy az Elisabeth szinte minden előadását álló tapsos ováció követi, de a sikeres játék mellett számomra nagyon különleges dolog vidéken játszani, és itt is eljutni az emberekhez. A színházi szakmában sokan azt hiszik, hogy Budapestről nem érdemes elhívni senkit, mert úgysem érünk rá. Bátran állíthatom, hogy ez egy tévhit (…)”

A teljes interjút ITT olvashatják.