Különleges előadással érkezik a 10. Színházi Olimpia keretében megszervezett Madách Nemzetközi Színházi Találkozóra a Nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház: humor és önirónia, gyilkosság, reinkarnáció és a bosszú egyvelegét tárja elénk a Silviu Purcărete eredeti szövegkönyve alapján létrejött előadás, amelynek alapját a IV. Tsuruya Namboku kabuki darabja adja. A május 19-én a budapesti Eiffel Műhelyházban megtekinthető A megesett hercegnő története című, rangos díjjakkal is elismert produkció az európai és japán kultúra közötti párbeszédhez alkot érdekfeszítő kommentárt. A világhírű román rendezővel, Silviu Purcăretevel beszélgetett a Színházi Olimpia honlapja.
– Miért foglalkoztatta ez az 1800-ból származó szöveg, a Sacura hercegnő története? Milyen elmei, mélységei, rétegei vannak ennek a történetnek, amelyek arra késztették, hogy továbbgondolja?
– Az utóbbi években elég sokszor dolgoztam Japánban, kapcsolatban vagyok ottani színházi emberekkel, elsősorban egy fontos japán rendezővel, Kazuyoshi Kushidával. Ő egy adott pillanatban szeretett volna létrehozni egy nemzetközi színházfesztivált, amelynek keretében nem japán előadásokat mutatnak be, hanem amelyek hagyományos japán színházi szövegek alapján készülnek. Azt szerette volna látni, hogy a hagyományos japán drámairodalom, pontosabban a kabuki – mert ő kabuki szakértő – mond-e valamit más nemzeteknek. Így elsőként nekem ajánlotta fel, hogy próbáljak meg egy ilyen előadást csinálni. Már maga az ötlet is rendkívül izgalmasnak tűnt. Már ismertem valamennyire – amennyire egy európai ismerheti – a hagyományos kabuki színházat, amely rendkívül bonyolult. Kissé, ugyanis ez egy nagyon kódolt és kifinomult művészeti forma, és amely rengeteg felkészülést igényel. De kívülről némileg megtapintottam. Több szöveget átolvastam, amelyek angol vagy francia nyelvre voltak lefordítva. Eredetileg egy másikat akartam feldolgozni, de végül a választásom a Sacura hercegnő történetére esett, amely igencsak ismert és népszerű a japán világban, olyan, mint nálunk Shakespeare Hamletje.
– Hogyan lehet a kabuki színházi elemeket úgy használni, hogy nekünk, európai színházi nyelven felnőtt nézőknek (is) érthető legyen? Miként lehet megteremteni az európai és a japán kultúra közötti dialógust? Hogyan lehet a hagyományt modern formában megmutatni?
– Nem nagyon lehet, nem hiszem, hogy lehet. Mi, amikor egy japán előadást látunk, megértünk belőle amennyit megértünk, ami a szavakon túl van, ami egy exotikus kultúra sajátosságain túlmutat. És érdekel bennünket, amennyire érdekel, megérint, amennyire megérint. De egyébként ezek is emberi történetek. Nyilván, mi nem értjük meg a japán előadás kódjait, nem értünk meg egyes gesztusokat, ritmusokat, egyes pillanatokat, amelyeknek konkrét jelentésük van. Pontos nyelvük, amelyet mi szintén nem értünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne nyűgözne le valami más: a koreográfia, a történet szellemisége, hangulata. Mi nem egy kabuki előadást akartunk létrehozni. Akarhattam volna, de nem tudok, nem értek hozzá. Ez egy európaiak által létrehozott előadás. Természetesen, beemeltem olyan elemeket, különböző ritmusokat, kifejezésmódokat, amelyek a japán színházra jellemzőek, és amelyekről úgy gondoltam, hogy működnek a mi előadásunkban.
A kabuki színház nagyon népszerű Japánban. Az előadások rendkívül látványosak kell, hogy legyenek. A darabok rendkívül sokrétűek: a tragédia, a groteszk, a komédia, költészet és a zene különleges ötvözete jellemző rájuk. Nem a klasszikus francia drámai forma, a hármasegység szabálya jellemző rá, a kabuki egy bonyolult egyvelege a lehető leglátványosabb és legelképesztőbb történéseknek. A legtöbb szövegben például szellemek is vannak. A kabuki történetek populárisak, olyan szövegek, amely minden társadalmi rétegnek szólnak, és amely az elejétől a végéig megmozgatja őket. Ez a nagyon népszerű szöveg, amelyet kiválasztottam, teljes egészében egy legalább tizenkét óra hosszú előadást jelentett volna. A kabuki-találkozók általában három nagy blokkban zajlanak, reggeltől estig. Nagyon bonyolult történeteik vannak, kicsit olyan, mint napjaink televíziós sorozatai. Össze kellett préseljem, és megkeresnem néhány olyan pontot, elemet, amelyek az európai néző számára egy fogyasztható előadás alapjai lehetnek. Ez egy olyan rendezés, amelyet a mi színházi eszközeinkkel hoztunk létre.
Ahogy mondtam, én nem tudok kabuki színházat csinálni, a román, az európai színész nem tud kabukit játszani, nincs meg a felkészültsége. Azt évekig gyakorolják, éveken át tartó felkészüléssel lesz valakiből kabuki színész, nem is lehet akárki az, apáról fiúra száll, családon belül marad. Tehát, mi egy európai előadást hoztunk létre egy japán szöveg alapján. Mint ahogy Japánban is létrehoznak előadásokat európai szövegek alapján. Ez egy olyan színházi szöveg, amelyet rendkívül szépnek tartok, és ezt a szépséget éppen a műfajok, a stílusok egyvelege adja.