A Jurányi Kamaratermében február 1-jén 18 órától látható a Líra és Logika Teátrum Írta és rendezte szcenírozott olvasószínházi sorozatának következő epizódja, a Kronosz fia. A felső tagozatosoknak és középiskolásoknak szóló ifjúsági színdarab író-rendezőjével, a debreceni Csokonai Színház Ifjúsági Programjának (CSIP) alkotójával, Madák Zsuzsannával beszélgettünk. 

Hogy kanyarodtál a színházi nevelés felé?

Nem tudatosan. Huszonévesen mindenfélét csináltam: dolgoztam kortárs táncosként, játszottam musicalekben, prózai előadásokban. Mindent kipróbáltam, ami érdekelt. A színházra mindig is úgy tekintettem, mint egy nagy játszótérre, ahol bátran kipróbálhatja az ember azt, amit szeretne. 2010-ben a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházba szerződtem dramaturgként, akkoriban elkezdett érdekelni a színházi nevelés, és felvetettem a vezetőségnél, hogy szeretném magam kipróbálni ezen a területen. Engedték, sőt támogattak benne. A Hevesi ifjúsági programja, a Tantermi Deszka keretén belül sorra hoztunk létre színházi nevelési előadásokat, amelyekben színész-drámatanárként, rendezőként, dramaturgként, később íróként is dolgoztam. Majd egyre több felkérést kaptam más színházaktól, hogy hozzak létre színházi nevelési előadásokat. Egyre többet tanultam a területről.

Nagyon sok szakmai segítséget kaptam: sokat néztem tapasztaltabb kollégák munkáit, kértem őket, hogy nézzék meg az előadásainkat és véleményezzék. A legtöbbet az InSite Drama szakembereitől, Bethlenfalvy Ádámtól és Cziboly Ádámtól tanultam. Mostanra a színházi nevelési előadások teszik ki a professzionális munkáim nagy részét. A debreceni Csokonai Színházban vagyok főállásban, de vendégként több helyen is megfordulok, például az egri Harlekin Bábszínházban, és ebben az évadban a Pinceszínházban is fogok rendezni. 

Hogy kerültél a Líra és Logika Írta és rendezte sorozatába?

Nagyon meglepett, amikor Kutszegi Csaba, ennek a projektnek a művészeti vezetője felkért, hogy írjak darabot a sorozatba, mert én egyáltalán nem tartom magam drámaírónak. Csak akkor írok, ha van valami elképzelésem arról, hogy mit rendeznék meg, ha van valami tartalmi fókuszom, amit ki szeretnék bontani, és nincs olyan darab, ami az adott problémát tematizálná, vagy olyan módon tematizálná, amivel teljes mértékben azonosulni tudok. Amikor írok – bár nyilván egy drámaírónak is színpadban kell gondolkodnia –, a rendezés felől közelítek, ezért bennem nagyon elevenen él az előadás írás közben. Ha dramaturgként egy író mellett dolgozom, például Mikó Csabával sokszor fejlesztünk drámát közösen, ott nem ez a helyzet, hanem akkor nagyon a történetben gondolkodom. De visszatérve a kérdésre, szerintem azért juthattam Kutszegi Csaba eszébe, mert a Kútszéli Stíluson jelent meg a Peter című drámám, ami egy 21. századi Pán Péter történet.

Mi inspirálta a Kronosz fia című darabodat?

Azt megfigyeltem magamon, hogy többször futok neki egy-egy témának, hogy más-más aspektusát is ki tudjam dolgozni a színpadon. Pár éve rendeztem a Harlekin Bábszínházban az Antigonét, ehhez Jon Fosse Halál Thébában című drámáját dolgoztam át. Az Antigoné is a hatalom működésével foglalkozik, és azt éreztem munka közben, hogy más előadás kapcsán is szeretnék még gondolkodni arról, hogy hogyan működik a hatalom, hogyan vagyunk kiszolgáltatva a hatalomnak, akár az az ember is, aki a hatalmat gyakorolja, és mit lehet tenni a hatalom igazságtalannak vélt törvényeivel szemben. Ehhez még hozzájött az, hogy Mikó Csabával elkezdtünk dolgozni egy Herkules-történeten a Csokonai Színház felkérésére. Miközben építettük a sztorit, ami az elit és a kiszolgáltatott társadalmi rétegek viszonyát vizsgálja, hogy hogyan lehet a szegénységből a tehetség által kitörni, elérhető-e a csillagos ég úgy, hogy az utunk során megőrizzük magunkban az otthonról hozott értékeket, jött a felkérés Kutszegi Csabától a felolvasószínházra. Nagyon örültem, mert azt éreztem, hogy sok kérdés került felszínre az Antigoné és a Herkules előkészítésénél, amelyeket nem bontottam ki ezekben az előadásokban, és lehetőséget kaptam, hogy ezeket a problémafeltevéseket belegyúrjam a Kronosz fiába.

A görög mitológiával már többször foglalkoztál az előadásaidban. Mi vonz téged a mitológiai témákban, és szerinted miért lehet érdekes a tizenéves korosztálynak? 

A görög mitológia rettenetesen gazdag és nagy tétekben játszik. Színházban szeretem a nagy téteket. Különösen, ha gyerekekről van szó, mert az élet legnagyobb kérdései érdeklik őket. Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek és a fiatalok akkor tudnak igazán menni a történettel, ha ott vannak ezek a súlyos kérdések a színpadon. Másrészről szeretek térben és időben eltávolított történeteken keresztül a máról beszélni. Sokkal szabadabban lehet így véleményt formálni akár alkotóként, akár résztvevőként egy színházi nevelési előadásban. Ha ezek a történetek ráadásul meseszerűek, márpedig a görög mitológia történetei azok, akkor még inkább felszabadít bennünket, alkotókat és a résztvevőket is egyaránt. Én nagyon örültem volna, ha fiatalként ilyen előadásokkal találkoztam volna, jobban értettem volna a történelmet, és hamarabb megértettem volna, hogy miért fontos a letűnt korokkal foglalkozni. 

A Kronosz fia most felolvasószínház formájában valósul meg. Hol látod a későbbiekben az előadást?

Bárhol; úgy írtam meg, hogy könnyedén rácsaphassanak a színházigazgatók. Négy színész játssza az összes szerepet benne, osztályteremben is megvalósítható, de akár stúdiószínpadon is. A mitológiai történeteket szívesen veszik a tanárok, hiszen iskolai tananyag a fiatalok számára. Egy biztos, az ősbemutatót én szeretném rendezni. Szívesen megcsinálnám a Csokonai Színházban vagy a Pinceszínházban, ahol Sztarenki Pál igazgató tervez osztálytermekbe utaztatni színházi nevelési előadásokat. És persze nagyon örülnék annak, ha majd más rendezőket is érdekelné a szöveg.

A debreceni Csokonai Színház Ifjúsági Programjának (CSIP) vagy a tagja. Hogyan hat a pandémia a munkátokra? 

Minden hullámban máshogy. De szerintem minden társulatnál, színháznál hasonlóak a tapasztalatok. Természetesen nálunk is megvolt a teljes leállás, nem mehettünk iskolákba, a gyerekek sem jöhettek hozzánk, majd elkezdhettünk újra osztálytermekben játszani úgy, hogy a gyerekek, fiatalok számára kötelező a maszk. Amit talán érdemes kiemelni ebből az időszakból, hogy tavaly tavasszal megvalósítottunk egy nemzetközi színházi nevelési konferenciát, amelynek nemcsak a tere volt online, hanem az online platformokra adaptált, illetve kifejezetten online térre készült színházi nevelési előadások, programok álltak a szakmai rendezvény fókuszában. A kényszer szülte a társulatok, színházak számára ezt a helyzetet, de nagyon színes volt előadások, programok terén a karantén idején a hazai paletta.

Csodás volt megtapasztalni, hogy tartalmi és formai szempontokat tekintve ennyiféle előadás program készült ebben az időszakban. Az I. Csokonai színházpedagógiai és színházi nevelési konferencián ezeket az előadásokat, programokat gyűjtöttük csokorba, illetve kerekasztalbeszélgetéseket, vitákat folytatunk azokról a kérdésekről, problémafelvetésekről, amik ebben a helyzetben relevánsnak számítottak. Jelen pillanatban csodával határos módon Debrecenben és a környéken rengeteget játszunk osztálytermekben, havi 20-25-öt. Szerencsére sok hátrányos helyzetű gyerekhez, fiatalhoz is eljutunk egy esélyegyenlőségi pályázatnak köszönhetően. Ezekbe az osztályokba főleg a Kimondhatatlan előadást visszük, ami a családon belüli erőszakot tematizálja. Játsszuk a Jeruzsálemet és a Köveket is. Szóval dolgozunk, persze van, hogy tízen vannak az osztályban, vagy két osztályt összevonnak és úgy vannak tizenketten a gyerekek. A járványhelyzet ellenére nagyon várnak minket az iskolák.  

Min dolgozol jelenleg?

Ez az évad az újrarendezésekről szól. Vagyis olyan előadásokat készítek, amiket korábban egy másik színházban már rendeztem. Ebben az évadban megrendeztem a Jeruzsálemet a Harlekin Bábszínházban, majd évad végén a Pinceszínházban is meg fogjuk csinálni. A Csokonaiban februárban elkezdem próbálni a Thébát, amit korábban a Harlekinben Antigoné címmel mutattunk be. A Pinceszínházban hamarosan megcsináljuk a Verona 1301-et, amit korábban már kétszer megrendeztem. Mindig izgalmasak ezek az újrarendezések: újragondolom a darabokat, beengedem azokat az impulzusokat, amik azóta értek. Ilyenkor talán még jobban tudok figyelni a színészekre, mert nem aggódom azon, hogy érvényes-e, működőképes-e a koncepcióm. Valószínűleg lazább is vagyok, ami jót tesz a próbafolyamatoknak.

Készülünk még egy izgalmas vállalkozásra az évadban: elindítjuk a Csokonai közTér programot, ami a CSIP közösségi színházi projektje. Ilyet még nem csináltunk, tehát izgalmas kihívás lesz számunkra. A fókuszunkban a jövő áll: milyen remények és félelmek élnek bennünk a jövővel kapcsolatban. Erről szeretnénk a debreceniekkel együtt gondolkodni, és bízunk abban, hogy ennek majd egy színházi előadás lesz a kifutása, de nyilvánvalóan egy professzionális színházi munkával ellentétben nem az előadás, hanem a folyamat cél. 

szerző: Bordás Katinka

fotó: Máthé András

Kronosz fia:

2022. február 1. 18.00

https://juranyihaz.hu/hu/eloadas/kronosz-fia