Január 21-én mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház Egressy Zoltán tragikomédiáját az új játszóhelyén, a Pécsi Horvát Színház színpadán. A futball öltözőben ezúttal Reider Pétert, Götz Attilát és Széll Horváth Lajost láthatja a közönség.
Hősünk két partjelző és egy bíró. Három férfi egy futball öltözőben, ahol a darab az első perctől az utolsóig játszódik. Egressy hősei, a futball mérkőzésen betöltött irányító szerepükkel ellentétben az élet játszmájának perifériára szorult statisztái. Pedig a bíró büszke arra, hogy a munkában fontos vezető beosztása van, és sikeres férfi, de szíve szerint mégis a pályán szeretne karriert csinálni. Arról ábrándozik, hogy FIFA-bíró szeretne lenni.
A két partjelző látszólag két nagyon különböző világ: az idősebb nagyszájú vagány, aki gyanús ügyletei miatt már mindent eltolt, amit csak lehetett: házassága romokban, gyerekeit alig látja, pénztelen, magányos. Partjelző társa az ellentéte: alkoholista, ábrándos, gátlásos és élhetetlen. Költői ambíciókat dédelget, versei azonban egy nevetséges fűzfapoéta „remekei”.
Bemutató: 2022. január 21. péntek, 19.00 | Pécsi Horvát Színház (a Pécsi Nemzeti Színház új játszóhelye)
A Jászai Mari-díjas Vincze János, a kortárs magyar drámairodalom szakértője. Jól ismeri, és kiváló érzékkel ábrázolja a periférián élő, látszólag eseménytelen életű emberek kilátástalan sorsát. Egressy szerzőként sem tesz mást, mint a szó gyilkos erejével feszíti egymásnak hőseit, darabjában a sorsokat megrontó féltékenység, az egymás folyamatos alázása, a kisszerű bosszúállás, a folyamatos provokációk sora keserűen mutatnak rá, hogy az élet pont ilyen eseménytelen, és nem csak a periférián élők számára múlik el drámai történések nélkül. Olyan az egész, mint a műfaji megjelölés: tragi(komédia).
A darabról:
Az az igazság, hogy a szerzőt nem nagyon érdekelte, merre vezet kisszerű hőseinek az útja. Beérte azzal, hogy meglesi és kihallgatja őket, a parttalan fecsegéseket a meccs előtt, a szünetben és a mérkőzés után. A tettek lehetőségétől megfosztott szereplőknek – nemcsak ebben a darabban, hanem a pályán és öltözőn kívül is – eszköze és fegyvere a szó. Szavakból rajzolódik ki a három férfi szoros, de barátinak nem nevezhető kapcsolata. A szavak közé rejtve bukkan felszínre a sorsokat megrontó féltékenység.
A kisemmizett, póruljárt férfiak bosszúját látjuk és kárhoztatjuk, amikor a bíró folyamatosan megalázza a neki alárendelet partjelzőket. A piti provokációkra kisszerű bosszú a válasz. És a következmény mégis végzetes.
Egressy eseménymozaikjai, ha jól rakjuk ki őket, arra figyelmeztetnek, hogy éppen ilyen jellegtelen és eseménytelen maga az élet, és nemcsak a periférián. A hőseihez hasonló kisemberek így csúsznak el sorra az útjukba helyezett banánhéjon, így veszítik el – a pályán kívül – a meccset. Tragédia egyikükkel sem történik, csak éppen ott rekednek esélytelenül a periférián, és legfeljebb az életük megy rá.”
(Részletek Földes Anna Criticai Lapokban megjelent írásából)