“Egyszerre volt meg benne a közgazdák józansága, valamint az irodalom és a színház szeretete. Ez a két vonás nagyon szerencsésen párosult nála, ami főleg akkor ért be, amikor elkezdett kiadókat üzemeltetni” – mondta Morcsányi Gézáról a 24.hu-nak Spiró György, aki Morcsányi vezetése idején lett a Magvető Kiadó egyik meghatározó szerzője.
Ismeretségük azonban sokkal régebbre nyúlt vissza: Spiró még a 70-es évek elején találkozott vele először akkori sógora révén, akinek Morcsányi a csoporttársa volt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. „Nagyon kedves, jóindulatú, művelt srácot ismertem meg a személyében, aki magasságánál fogva is kilógott fölfelé a csoportból.”
Kiadóvezetői működését a rendszerváltás éveiben kezdte, ekkor még nem a később a személyével összeforró Magvetőnél, hanem más, privatizált kiadóknál: „Ő valahogy ráérzett, hogy mit kell csinálni a kapitalizmus viszonyai között. Azt nem állítom, hogy ezekkel a kiadókkal remekműveket adott volna ki, de hatalmas üzleti sikereket ért el.”
“Létrehozott egy nyereséges, mégis színvonalas műhelyt. Közben pedig egy írókból, irodalmárokból és más művészeti ágak képviselőiből álló baráti társaságot is, amelyik a mai napig működik. Ez az ő lovardája, amit ő épített fel, és azóta is együtt vagyunk. Itt nincs fúrás, áskálódás, szeretjük egymást. A magyar irodalomban ez rendkívül nagy eredmény”
– mondta Spiró, aki szerint Morcsányi igazi otthont alakított ki a Magvetőből.
Ez korábban egyáltalán nem volt jellemző, az állami kiadókban szerinte szó sem volt arról, hogy a szerkesztők összejárjanak a szerzőkkel és közösen bulizzanak. „Ő létrehozott egy igazi baráti társaságot, és ez a nehéz időszakokban rengeteget tud segíteni az embernek.”