Stohl Andrást a West Side Story Szabadtérire komponált előadàsàban láthattuk nyáron színpadra lépni. Ennek kapcsán kérdezte a Deszkavízió.
A teljes interjú ITT olvasható.
A színész elsőként arról beszélt, mit jelent számára a West Side Story: “Nekem ez egy nagyon régi kötődés: gyerekkoromban láttam először a filmet és hatalmas élmény volt számomra – imádtam a dalokat és természetesen az egyik bandafőnök szerettem volna lenni én is. Ezt követően a főiskolán találkoztam újra a darabbal egy zenés vizsga apropójából, ahol jeleneteket játszottunk el belőle, ekkor én játszottam a Cápát főnökét, Riffet. Ez az élmény egészen élénken él bennem, olyannyira, hogy még a koreográfiát is fel tudom idézni. Most pedig, ugorva jó pár évet az időben, egy érdekes helyzetben vagyok, hiszen úgy találkozom újra az előadással, hogy azt Alföldi Robi rendezi, csak éppen 54 évesen már nem bandavezér-szerep jutott számomra, hanem a rendőrfőnöké.”
Az Alföldi Róberttel való közös munkáról szólva úgy fogalmazott: “Ilyenkor félszavakból tudjuk már, hogy mit szeretne a másik mondani. Úgy gondolom nagyon fontos a számára az, hogy legyen neki egy pillére a színészek között, valaki, akire számíthat. Azt szoktam mondani néha vicceskedve, hogy én vagyok a tolmács közte és azok között, akik nem, vagy csak keveset dolgoztak eddig vele. Ha ő mond valamit, akkor úgy érzem, azt elég világosan le tudom fordítani a többi színésznek. Mert lássuk be, vannak olyan helyzetek, amikor Robinak éppen több mindent kell átfognia, több mindenre kell koncentrálnia. Ilyenkor pedig tudok segíteni neki.”
Stohl András a karantén időszakáról is beszélt: “Sok mindent megtanított az embernek, köztük azt, hogy mennyire könnyen ki tudunk esni ebből a mókuskerékből. Folyton benne vagyunk, csak a munka megy naphosszat, mindig. Viszont így, hogy ez a helyzet kialakult, sokkal több időt tudtam tölteni a gyerekeimmel, ami nagyon-nagyon jó volt, ahogyan az is, hogy még több időt voltam képes szakítani a barátaimra is. Alapvetően tehát úgy gondolom, el lehet lenni színház nélkül, csak épp borzasztóan tud hiányozni.”