Szabó Kimmel Tamás volt Kadarkai Endre vendége a Klubrádió Szavakon túl című műsorában.

A színész beszélt a főiskolás éveiről, a Nemzetiben eltöltött idejéről, a Mintaapák sorozatból való távozásáról is, illetve arról is, hogy kétszer is nemet mondott Eszenyi Enikőnek, aki szerette volna szerződtetni a Vígszínházba.

A mondat, amely után végképp eldöntötte, hogy nem fog a Vígszínházhoz szerződni az volt, amikor Eszenyi Enikő megkérdezte: „Megnősültél? Hát hogy fogunk így színházat csinálni?”

Szabó Kimmel Tamás elárulta, számára nem volt kérdés, hogy nem dolgozik egy olyan helyen, ahol nem érzi a megfelelő energiákat. „Én abszolút megértem azokat az embereket és elhiszek nekik mindent, akik a Vígről nyilatkoztak” – tette hozzá a színész.

Arról is beszélt, nem szeret versenyezni, de nagyon tud versenyezni egy-egy szerepért. Ugyanakkor fontos számára, hogy milyen közegbe érkezik, mennyire támogató a légkör, amiben egy casting zajlik.

A kérdésre, volt-e olyan kudarca, ami nagyon fájónak bizonyult, azt felelte: „Amikor évekig akarsz csatlakozni egy színházi közösséghez, ahol azt gondolod, hogy nagyon komoly művészeti munka folyik, amit olyan gondolkodásmód működtet, ami egy tőről fakad a tiéddel, akkor rossz megélni, hogy nem találsz oda utat. Van, hogy ez az embert frusztrálttá teszi, hiszen az ego nagy úr. De tudni kell legyőzni. Ascher Tamással, a Katona főrendezőjével, egykori osztályfőnökömmel bármikor dolgoznék, akkor is, ha nem lehetek pl a Katona tagja. Erre az elmúlt években nem volt lehetőségem. Nem akarok általános következtetéseket levonni, de ebben biztos az is benne van, hogy elkönyveltek a könnyedebb műfajok emberéek, miközben komolyabb hangvételű munkákban is részt veszek.”

A kérdésre, mi lehet ennek az oka, azt felelte: „A szakmán belül nincs párbeszéd, az embereket nem feltétlenül érdekli, hogy mi van a nmásikkal. Nincs párbeszéd, klikkesedés van, egyrészt az említett frusztrációk miatt. Nekem is idő kellett, amíg beláttam, nekem egészen más az utam…. (…) Meglepett, hogy nemrég felhívott egy színház igazgatója, hogy üljünk le beszélgetni. Ez az én kishitűségem, hogy meglepdődöm… (…) Kellettek nekem olyan szakmai kudarcok, amik segítettek engem, hogy komolyan vegyem saját magam.”