A közismert színész-alkotót, Szabó Simont készülő munkáiról, alkotói énjéről, következő filmjéről kérdezte a Business Class magazin. Lapszemle.

A teljes interjú a Business Class magazinban olvasható.

Van benne egyfajta kettősség: a széles közönség leginkább a filmszerepei révén ismeri, ezért egy humoros, harsány fickókként gondolhat rá, miközben párhuzamosan létezik egy talán kevésbé ismert, de kifejezetten színes alkotói oldala is: összművészeti projekteket hoz létre, rendez, legutóbb pedig egy Cannes-i forgatókönyv-díjat is bezsebelt. A kérdésre, hogy alakult ez így, Szabó Simon elmondta:

„Talán abból fogható meg a leginkább, hogy eredendően színész vagyok, ha nem is tudatosan kerültem erre a pályára. Gyerekként többször szerepeltem musicalekben, majd következett a reklám, a sorozat, a film és különböző színházi darabok, tehát a mainstream vonalon voltam erősebben jelen. De párhuzamosan működtem az underground világban is. Játszottam a TÁP Színházzal, a Pont Műhellyel még a régi MU Színházban vagy éppen DJ-ztem. De mivel nem igazán válogattam a felkérések között és azt hamar beláttam, hogy egy művészibb, alkotóibb munka önmagában nem elég a megélhetéshez, mindig is párhuzamosan működtem. Úgy gondoltam, hogy ha a megélhetésem rendben van, amellett lehet olyan dolgokat alkotni, amik már egy más típusú értékrendbe tartoznak. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy-egy szerep ne lenne értékes, csak kevésbé szól a szigorú értelembe vett művészi kiteljesedésről vagy alkotói önmegvalósításról.”

A felvetésre, miszerint más a megítélése például a Megdönteni Hajnal Tímeát című szórakoztató mozinak, mint mondjuk a Fal című kisfilmjének, kifejtette: „Erre gondolok. Az egyik egy Magyarországon sikeres közönségfilm, amit szinte mindenki ismer itthon, míg a Fal című kisfilmemről nem is hallottak az emberek, miközben 75 országban mutatták be és rengeteg nemzetközi díjat nyert és teljesen máshova sorolt át engem alkotóként. (…) Amikor elkezdtem színészkedni, eleinte nagyon érdekelt ez a világ, de idővel megjelent bennem az igény, hogy létrehozzak egy saját produkciót, és megtapasztaljam, hogy milyen egy saját történetet elmesélni. De ennek a kettősségek az is a hozománya, hogy olyan sok állami támogatást soha nem kaptam.”

Arról szólva, nem akar-e kilépni az online térbe mint tartalomgyártó, elmondta: „Sokat gondolkodtam ezen, akár podcast, YouTube vagy éppen egy TikTok csatorna formájában, de annyira feldarabolna, hogy nem tudok erre energiát fordítani. Persze egy olyan szponzorált együttműködést, aminek a végeredménye egy film azért el tudnék képzelni. A Papírrepülők 64 egysnittes jelenetből áll, ami snittenként 1-2 perc hosszú. Gondolkodtam azon is, hogy ha darabokban kitennénk a TikTok-ra, akkor ez lehetne az első TikTok mozifilm és ilyen egyelőre szerintem még nincs. De azt is észrevettem, hogy a fiatalok elképesztően türelmetlenné és erőteljesen fogyasztókká váltak. Sokszor már az esélyt sem adják meg a következő pillanatnak, hanem az első pár másodperc után pöccinetenk az ujjukkal, ami szerintem egy nagyon durva fegyver és rendkívül kártékony is.”

A teljes interjú a Business Class magazinban olvasható.