Mindig ruhák között élt, de sem a rajzot, sem a jelmeztervezést nem intézményben tanulta. Építészmérnöki karra járt, de… A Színházi Kritikusok Céhének idei életműdíjasával Csáki Judit beszélgetett a Színház folyóiratban. Az interjú már elérhető a Szinhaz.net oldalán.
A teljes interjú ITT olvasható, szívből ajánljuk.
“Nem, díszletet nem terveztem soha. Kitalálni kitalálnám, de valahogy ezt férfi foglalkozásnak gondolom. Bemenni a lakatosműhelybe, műszaki rajzokat készíteni, ez engem soha nem érdekelt. A kitalálás más dolog. Az igen. Minden, ami esztétikum, ami fantázia. Az megy” – mesélte Szakács Györgyi.
Saját bevallása szerint nem mindent rajzol le, az a darab típusától függ: “Mondjuk, egy rokokó ruhát lerajzolok. Nemrégiben, a pandémia alatt felújítás volt nálunk, és ennek kapcsán előkerült az egész életem. Eszméletlen mennyiséget rajzolok. És soha nem tudok semmit befejezni. A legfontosabb előadások – amik később a legfontosabbak lettek, azok – vannak a legkevésbé kompletten készen, mert állandóan formálódtak bennem. Olyan ez, mint egy lázas állapot, tudod, hogy az ember reggeltől estig ebben van benne, sok a bizonytalanság, hogy jól gondoltam-e, amit gondoltam, és aztán az, hogy hogyan hozom létre. Azon is nagyon sokat ülök, hogy technikailag éppen hogyan és miből fog egy-egy ruha megszületni. Mert sokszor már nem azt kapom meg, amire gondolok. (…)
És minél idősebb vagyok, annál bonyolultabban dolgozom, sajnos. Sajnos, mert mindig van a fejemben három-négy verzió. Nem, ezek nem a biztonsági körök, hanem még mindig a fantázia.
De a végén mégiscsak a színpadon valósul meg, abban, amit ott látsz. Úgy, hogy benne van a színész, a test. A ruha ugyanis önmagában érthetetlen. Ezért nem is értem a jelmezkiállításokat. Hiszen a legfontosabb az ember, aki viseli, és az ő kapcsolata a ruhával.”
Azt is hozzátette: “Olyan szellemi játék ez, mint egy puzzle – ezt én rendkívül élvezem. Erre nekem szükségem van, és talán ezért sem lennék soha divattervező, mert ez ott nincs, ez a soktényezős együttműködés, ezért az engem sosem érdekelt.”
Forrás: SZÍNHÁZ / 2021. október, Folyóirat