Erőszakot biztosan nem alkalmaznak a Színház- és Filmművészeti Egyetemet blokád alá vonó hallgatók ellen – mondta a hvg.hu-nak Szarka Gábor, az SZFE kancellárja, aki nem tartja normálisnak, hogy az igazgatásért felelős vezetőt sem engedik be az épületbe. 

„Szinte napra pontosan négy éve nem vagyok hivatásos állományban, ugyanakkor szakvizsgázott jogász vagyok, dolgoztam diplomataként és egyetemen – legutolsó beosztásom is egyetemhez kötődik, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen voltam Campus-főigazgató, ami a kancellári portfólió egy szelete, de a feladatot az SZFE-nél jóval nagyobb egyetemen végeztem. Tehát azt gondolom, hogy a szakmai felkészültségem elég a kancellári feladatra. (…) Azt mondják, a katona a háború embere, de ez nem igaz. A katona tudja, hogy mi a háború, hogy ott meg lehet halni, ezért dolgozik azon, hogy azt el lehessen kerülni. Az már parancs kérdése, hogy utána mégis elküldik a háborúba” – számolt be Szarka Gábor.

Azt is hozzátette: „Nem úgy élem meg, hogy háborúba küldtek volna, de a helyzet, amit az egyetemen belül kialakítottak, közel jár a háborús helyzethez”.

A kérdésre, mi a véleménye a Színművészetin folyó oktatás minőségéről és hogy látott-e az Ódry Színpadon vizsgaelőadásokat, azt felelte: „Ezt a kérdést nem nekem kell feltenni, mert én az igazgatási részért felelek, oktatásszervezési és művészeti kérdésekkel nem szeretnék foglalkozni. Se azzal, ami volt, se azzal, ami lesz. A kancellárnak az a dolga, hogy a hátteret biztosítsa, és lehetőleg ne nyilvánítson véleményt olyan dolgokban, amihez nem ért. Én a művészeti kérdésekhez nem értek, és egyelőre az oktatásszervezési kérdések tartalmi részéhez sem, de arra megfelelő szakemberek állnak rendelkezésre.”

Arról is faggatták, mit szól magához a lezajlott folyamatho, ha ő lett volna az SZFE rektora, hogyan éli meg, hogy gyorsan elfogadnak egy törvényt, nem kérik ki a véleményét, nem veszik figyelembe az SZMSZ-re vonatkozó javaslataikat vagy azt, hogy kit szeretnének a kuratóriumba: „Szerencsére nem nekem kellett megélnem ezt vezetőként, ilyen szempontból nem tudok a kérdésre válaszolni. Én a történet egy pillanatában léptem be. (…) Biztos, hogy több párbeszéd kellett volna, ez hiányzott az elején, ezt elismerem, de én akkor még nem voltam a folyamat részese, egy másik fázisban kerültem a játékba. Arra készültem, hogy a béke követe lehetek, de úgy látszik, erre nincs nyitottság.”

Szarka szerint az eleve egy üzenet, ha ezt Mácsai Pál csatának tartja: „Ki ellen és milyen célból háborúznak? Ha mi is így kezelnénk, akkor egyszerűen megrohamoznánk és elfoglalnánk az épületet. Pontosan ezt nem szeretnénk. Látszik, hogy a másik oldal, akik ennek a dolognak az ügyeit viszik, azok ezt csataként élik meg, én viszont nem.”

8 pontos ún. megegyezési javaslatuk kapcsán úgy nyilatkozott: „A józan ész diadalára számítok, arra, hogy a diákok az első dühből vagy lendületből elutasított ajánlatot végiggondolják még egyszer. Ugyanígy a dolgozók is. A hallgatók az egészet egy ultimátumnak tekintették, mert szabunk egy határidőt. De az ultimátum általában feltétel nélküli megadást jelent, tehát én mondok egy határidőt, és ha nem az történik, akkor csinálok valamit. Abban vannak pozitív üzenetek, az egyetemi polgárságnak és a dolgozóknak is ajánlunk valamit azért a két kérésünkért cserébe, hogy érjen véget a sztrájk és a blokád, az oktatási rend pedig működjön. Ez a kettő arányos.”

Arról is beszélt: „Ha egy oktatási rendszerben az oktatási rektorhelyettes és az oktatásban szerepet vállaló vezetők nem látnak rá a dokumentumokra, az órákra, a tanulmányi kérdésekre, semmilyen módon nem engedik információhoz jutni őket, akkor nehéz megállapítani, hogy ott bent mi folyik. Nyilvánvalóan nem cél a tanulmányi félév felfüggesztése, ez a legutolsó feltétel, ha nem tudunk semmit elérni és nem látjuk, mi zajlik odabent. Az egyetlen cél, hogy a hallgatók tanulmányait valamilyen szinten biztosítani tudjuk. Az elejétől kezdve azt mondjuk, igyekszünk a lehető legtoleránsabban eljárni, és erőszakot biztosan nem fogunk alkalmazni a hallgatókkal szemben a kapunál.”

A felvetésre, miszerint korábban elárulta, hogy kívülről is hozzáfér a rendszerhez, a levelezésére rálát, most úgy fogalmazott: „Más a bérszámfejtés és annak az okmánynak az aláírása, hogy mit lehet kifizetni.(…) Nézze, ha valaki komoly ember, komoly vezető, akkor nem fog egy kocsi hátulján, egy kocsmában, vagy egy kávézóban úgy pénzügyi dokumentumokat aláírni, hogy egyébként az egésznek a hátteréről mit sem tud. Ilyen körülmények között nem lehet felelős döntést hozni. (…) Lehet arról vitatkozni, hogy mi illegitim és mi nem, de miután van egy jogszabály, abból kell kiindulni, hogy az egész jogszerű, ennek kell a kiindulási alapnak lennie. (…) Az a legfontosabb, hogy mit csinálunk: egy nemzetközi szinten is elfogadott, mindenki által szeretett, modern, művészeti egyetemet, vagy helyben topogunk akörül, hogy a kuratórium jogszerűen lett-e kinevezve.”

A teljes interjút ITT olvashatja.

Szarka Gáborral a válaszonline.hu oldalon is megejeln interjú.

Ebben a riportban is megerősíti: „Nem mondtam, hogy hagyják abba a tiltakozást, van annak más formája is, de az azért fontos lenne, hogy be tudjak menni az irodába és el tudjam kezdeni végezni a munkámat. Amely teljes mértékben hivatali munka. Ha ez teljesül, mi nyitottak vagyunk mindenféle párbeszédre. Bármit meg lehet vitatni. Azt hiszem, ez gáláns ajánlat.” A válaszonline interjúja itt érhető el.