Oktatási tervekről, társadalmi megosztottságról, főiskolás emlékekről és mentorokról mesélt a Nemzeti Színház színművésze, a megújult SZFE leendő oktatója a papageno-nak.

A teljes interjú itt érhető el.

Szarvas József elsőként arról beszélt, megtisztelő volt számára a megkeresés: „Számos dolgot mérlegelnem kellett, például azt, hogyan állok ambíció dolgában. Presztízs szempontok nem vezettek, hiszen igazságérzet, szenvedély és elhivatottság nélkül tilos tanítani. Az előttem tornyosuló robosztus nemekkel is kezdenem kellett valamit, mire azt mondtam, igen, rendben. Próbáljuk meg.”

Leszögezte: „világos, tiszta, pusztán szakmai elveken alapuló tematikákkal fogunk működni, ebben biztos vagyok”.

Azt is megismételte, hogy amikor kinevezték Vidnyánszky Attilát az SZFE élére, úgy gondolta, jó döntés született: „Szakmai hitelessége a Nemzeti Színház élén végzett munkáját is beleértve alkalmassá teszi őt bármilyen, a szakmánk közösségét érintő ügy képviseletére, döntések előkészítésére és lebonyolítására. Példa nélküli csatározás, békétlenség szereplői lettünk, kultúrharcba keveredtünk, és nem értjük, hogy miért pont mi. Miért nem 10, 20 vagy 40 évvel ezelőtt vívták ezt meg? A színházművészet közös ügy, feladatunk pedig az, hogy bevonjuk ebbe a most felnövekvő művészgenerációt.”

Szarvas József szerint párbeszéd nélkül nincs megoldás a jelenlegi helyzetre: „Jó szándék és jóakarat nélkül semmi nem megy. Indul a félév, készítjük elő a következő tanévet. Fontos, hogy a fiatalok ne buborékjaikból, politikai híradásokból nyerjenek kétes információkat. Számomra természetes, hogy szakmánk legizgalmasabb képviselőihez mindig lojális, a közös munkára pedig büszke leszek. Kívánhatok az utánunk érkezőknek ennél jobbat? A politikai ízlés nem befolyásolhatja a szakmai alapon hozott pedagógiai döntéseinket. Mesterségünk kultúraközvetítő, közösségformáló alapja az elhivatottság, szenvedély, bizalom és hit” – fejtette ki Szarvas József.

A teljes interjú itt érhető el.