Ezen a héten Székely Csaba erdélyi magyar író, drámaíró volt Veiszer Alinda vendége, akinek legutóbbi, Mária országa című darabját idén április végén mutatták be a Szegedi Nemzeti Színházban Alföldi Róbert rendezésében, és aki fontos szereplője az egyébként is meglehetősen kiterjedt erdélyi magyar kulturális közegnek – hívta fel a figyelmet a Telex.

A teljes interjúban, amelyet egy jelképes havidíjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni, Székely többek közt beszélt arról, hogy hogyan áll hozzá az íráshoz és a közéleti témákhoz, hogyan éli meg az erdélyiségét és a magyarságát, és ezek miatt milyen konfliktusai voltak, és arról is, hogy szívesen venne részt olyan kampányban, amely a vidéki előadások látogatását népszerűsíti.

A beszélgetésnek leginkább Székely erdélyisége adott keretet, már csak azért is, mert ahogy arra Alinda is rámutatott egy ponton, ebből eredhet az a közélet iránti érdeklődés, ami a drámaírót jellemzi.

Ez az affinitás nem mindig volt meg benne, nagyjából tizenegy-tizenkét éve kezdett el foglalkozni a közélettel, előtte sok más emberhez hasonlóan ő is inkább úgy állt hozzá, hogy minek kell állandóan arról beszélni. Ma már inkább úgy gondolja, hogy kell róla beszélni, de inkább meg kéne vitatni a dolgokat, az éppen aktuális kormánynak pedig ezután a maga beállítottsága szerint választ kéne adnia a problémákra.

Ehelyett most párt- és embercentrikus az egész, ha két liberális beszélget, ők is Orbánról fognak beszélni, mert ő alakította ki a rendszert.

Ő azt szeretné feltárni, hogy ez a helyzet hogyan alakult ki, a hatalom kérdése, az azzal való visszaélés érdekli, és később a Bánya-trilógia (Bányavirág, Bányavakság, Bányavíz) kapcsán is hangsúlyozta, hogy ezért foglalkozik olyan témákkal, mint például a papi pedofília a Bányavízben. Szerinte egyébként ma ezt már nem vállalná be egyik magyar színház sem, mert az egyházról már nem lehet ilyeneket állítani. „Ha keresztényellenes vagy és ha meleg vagy, ezek a legsúlyosabb bűnök ma Magyarországon, és a legkevésbé súlyos meg a lopás, hazudozás és a korrupció” – mondta Székely.

A melegekről külön szó esett a beszélgetésben, az Öröm és Boldogság című drámája kapcsán, melyben egy pedagógus azért vonja kérdőre egy társát, mert az megmutatta a Teljes napfogyatkozás című filmet a diákjainak (ez Paul Verlaine és Arthur Rimbaud barátságát és szerelmét mutatja be), majd ennek a tanárnak végül távoznia kell. Amellett, hogy elhangzott, hogy ez egy Romániában ténylegesen megtörtént eseten alapul, az is kiderült, hogy Székely fontos kérdésnek tartja azt, hogy milyen ma melegként élni. Amikor ez a darab született, éppen tetőfokán volt a melegellenes hangulat, pedig az író szerint ha a gyűlölködők találkoznának melegekkel, vagy hozzájuk kapcsolódó tartalmakkal, lehet, hogy mást gondolnának.

Emiatt sokat pocskondiázzák is, hol súlyosabban, hol kevésbé, de ugyanígy rászálltak akkor is, amikor egy román politikus kiszúrta a Marosvásárhelyen is bemutatott Vitéz Mihály plakátját, amin egy Románia alakú flekken volt látható, megszórva pirospaprikával. „Írt egy nagyon dühös bejegyzést, hogy a magyar drámaíró honnan veszi a bátorságot, hogy a román történelemből gúnyt űzzön – ő biztosra vette, hogy azt a plakátot én készítettem. Ebből aztán lett egy nagy botrány, felkapta a román sajtó ezt az ügyet” – mondta Székely. Ez persze visszavezethető arra, hogy az író szerint a magyar közéletben szerinte van egy arrogancia, és minél nagyobb a hatalom, annál nehezebb ezzel szembeszállni, könnyebben beépül a nemzettudatba. Romániában pedig ez úgy néz ki, hogy a magyarok lenézik a románokat, pedig most civilizációs szempontból nincs is már különbség közöttük.

(…) A beszélgetésben arról is szó volt, hogy bizonyos helyeken mellőzik az írót, melynek kapcsán felidézte az egykori Magyar Idők hasábjain futó Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatot, melyben ő is megjelent, és ezzel sokak számára kicsit kínossá vált. Szerinte ez azóta már normalizálódott valamelyest, de néhol máig megmaradt, legalábbis a szóbeszédek alapján. Azt is hozzátette, hogy egy feketelista biztosan létezik, bizonyos helyekre nem hívják meg, nem tüntetik fel a nevét, vagy éppen másokra fókuszálnak, ha ott van. Székely elmondta, nem tudja, pontosan mi áll a döntések hátterében, bár az biztos, hogy mindig számítani lehet arra, hogy ha ír egy szöveget, abban nem fog finomkodni, ami megosztó lehet.

Arra a felvetésre, hogy a magyar kultúrában jelenleg több erdélyi szerző is van vezető pozícióban, többek közt Demeter Szilárd vagy Orbán János Dénes, Székely azt mondta, hogy az erdélyiségük nem jelent kötőanyagot, ő nem is szokott velük beszélni, bár Erdélyben még volt köztük kommunikáció.

Mint mondta, ott volt egy alulról szerveződés, az irodalmi rendszer hazafias begyöpösödöttsége ellen, most meg ugyanezek az emberek ha nem is mondják ki, de azt sugalmazzák, hogy keresztény nemzeti irodalmat kell csinálni. Elsősorban politikai okokból nincs tehát párbeszéd köztük, és az egész rendszerre vonatkozóan tartja, hogy nem kéne a szájukra venni a kultúrát, mert most egy hajtóvadászat folyik olyan aktív csoportok ellen, akik nélkül magyar kultúra nincs, vagy legalábbis sántít.

A teljes beszámoló itt olvasható.

A beszélgetést egy jelképes összegért itt tekinthetik meg.