A Világtalálkozó egy olyan rádióműsor, ahol mindig két teljesen eltérő értékrendű, habitusú embert ültet egy asztalhoz Kadarkai Endre. Két olyan karaktert, akik nem biztos, hogy nélkülünk találkoztak volna.
A legutóbbi adásban Szervét Tibor, a Thália Színház művésze és Monspart Sarolta, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett tájfutó világbajnok volt a vendég.
Kadarkai Endre elsőként arról kérdezte Szervét Tibort, miért nyilatkozta, hogy a következő mondat róla szól: „Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak.”
„Miért szól rólam?
Ötven évet töltöttem azzal, hogy lázas terveket szőttem magamról, lányokról, pályáról, olvasmányokról, álmokról és hosszú idő után vettem észre, hogy az élet, mint olyan egyáltalán nem törődik ezekkel a tervekkel.
Ez nagy felismerés volt. A szabadság egyik foka, hogy nem vagyok felelős mindenért, hiába hiszem azt, hiába akarom vállalni, rengeteg tényező van, ami sokkal erősebb, mint én” – fejtette ki a színész.
Arról is beszélt, aggodalmaskodó volt és szinte neurotikus módon kereste a választ arra a kérdésre, hogy kell gondolkodnia, hogy megfeleljen x-nek, ipszilonnak, tanárnak, iskolának, szülőnek, tulajdonképpen mindenkinek.
„És ez rettenetes teher volt. Körülbelül 12 éve kezdődött egy felszabadulási folyamat az életemben. Az engem ért kudarcok tömege végülis elért egy olyan határértéket, ami fölött már hiába gondoltam, hogy meg tudom oldani a problémákat. Rájöttem, hogy nem tudom őket megoldani és akkor egyfajta szabadságérzet lett úrrá rajtam.
Kicsit hátrébb húzódtam a színháztól, elkezdtem sokat olvasni, természettudományos filmeket olvasni, kicsit kinyílt a világ. (…)”
A kérdésre, milyen kudarcok érték, Szervét Tibor elmondta: „Sok magánéleti, sok szakmai, sok önismereti kudarc ért. Az, hogy a környezet ezt látja-e vagy sem, az tulajdonképpen mindegy. Mert a belső feszültség akkor is jelen van, ha a környezet azt nem érzékeli” – fejtette ki Szervét Tibort, aki arról is beszélt, megpróbál együttműködni az élet nehézségeivel. Sőt, elvégzett egy coach iskolát és egy meseterápia iskolát is, mert rettenetesen foglalkoztatja, miként lehet ezt megtenni.
A főiskolai évekről is mesélt, azt vallotta, „tetű tehetségtelen volt két évig”:
„Csak álltam a színpadon vörös fülekkel, tudtam, hogy valamit akarnak tőlem a tanáraim, és tudtam, hogy nem értem, mit mondanak, ha érteném se tudnám megcsinálni
és mélyen hittem, hogy ha valaki megmondaná, ezt hogy kell csinálni, jól csinálnám. De színész akartam lenni. Fel se merült bennem, hogy ott hagyjam az iskolát” – árulta el Szervét Tibor.
További részletek a videóban.