A Színház- és Filmművészeti Egyetem szenátusa Upor László rektor-helyettest jelölte az egyetem vezetőjének, mellette Bagossy László szállt ringbe az intézmény vezetésért. Az egyetem mindkét pályázatot nyilvánosságra hozta.
Részlet Upor László pályázatából:
A tizenkilencedik század közepe, 1865 óta működő intézmény történetében először idén, 2019 őszén olyan hallgatók is megkezdték nálunk tanulmányaikat, akik a huszonegyedik században születtek.
Ez az egyszerű ténymegállapítás döbbenetes tömörséggel foglalja össze minden teendőnket: megérteni-megfejteni-továbbvinni a tradíciót, egyszersmind szembenézni azzal, amit szédületes sebességgel hoz elénk a még-alig-sejthető jövő. És mindezenközben egy pillanatra sem feledni, hogy a jelen problémáit kell megoldani.
(…)
A Színház- és Filmművészeti Egyetem (sokunknak máig: a Főiskola) folyamatosan változik, de a változás sosem volt olyan gyors, olyan nagyszabású, mint az utóbbi öt-tíz évben és várhatóan a következő öt-tíz évben. A fordulatokat nemcsak követni, de vezető munkatársként is segíteni, irányítani nagy kihívás, komoly felelősség. Ezzel a kihívással, ezzel a felelősséggel nézek szembe, amikor megpályázom a rektori pozíciót.
Felnőtt életem háromnegyede (harminchat év) közvetlenül kötődik a Színművészetihez; a másfél évszázados intézmény történetének ez majd egynegyede.
Miközben dramaturgi, műfordítói, szerkesztői működésemet sosem függesztettem föl, pályámon egyre nagyobb a tanítás súlya, szerepe. Régóta vallom, hogy nincs az oktatásnál fontosabb. Hacsak nem az oktatás mellett az oktatás megfelelő feltételeinek kialakítása. Az utóbbi évtizedben mind több órán kívüli” feladatot vállaltam különféle bizottságokban és a Doktori Tanácsban, oktatási rektorhelyettesként ezenkívül több hazai és nemzetközi szervezetben, fórumon, bizottságban képviselem az Egyetemet (ITI, MAB, MERSZ stb.). Március eleje – a poszt megüresedése – óta én látom el a rektori feladatokat.
Nagy, mégis logikus lépés, hogy most benyújtom ezt a pályázatot.
Ha a rektori megbízást elnyerem, néhány év múlva azzal szeretnék távozni erről a posztról, hogy sikerült megőrizni az elit művészképzés értékeit, ugyanakkor szélesíteni az oktatás bázisát; sikerült munkatársaimmal együtt olyan nyitott működési struktúrákat meghonosítani, amelyek folyamatos önkorrekcióra képesen befogadják az újításokat; sikerült a folyamatos tanári utánpótlás beszűkült csatornáit kiszélesíteni; sikerült erősíteni az Egyetem mint „társulat” belső kohézióját; sikerült az intézményt nemzetközi téren is eredményeihez méltón elismertté tenni, megsokszorozni a vendéghallgatók és -oktatók számát. Legfőképpen pedig sikerült a mindehhez szükséges infrastruktúra kiépítésében érzékelhető eredményeket elérni.
A rektorelődök jó ideje abban a reményben (azt a jogos igényt kinyilvánítva) veszik föl a munkát, hogy még hivatali idejük alatt felépülhet a másfél évszázados egyetem (első!) kampusza. Én ennél egyszerre alacsonyabbra és magasabbra célzok: szeretnék az utolsó olyan rektor lenni, aki hivatali ideje leteltével nem az új kampuszon mond búcsúbeszédet.
(…)
Upor László pályázata teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.