„Művészként akkor tudok a legtöbbet tenni a társadalmi megosztottság ellen, ha ezt tudatosítva ábrázolom. Annyit tehetek, hogy kifejezem azt a bennem lévő naiv hitet, amely szerint a megoldás egy fiatal generációra vár” – mondta Szikora János, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója. A rendezővel néhány napja a rendezésében bemutatott A kőszívű ember fiairól is beszélgetett a Magyar Hírlap oldalán Szilléry Éva.

– Miért éppen most jutott eszébe A kőszívű ember fiait színpadon megrendezni? 

– Nem a márciusi aktualitás hívta életre, sokkal inkább egy permanens folyamatról van szó, ami négy évvel ezelőtt kezdődött. Találkoztam ugyanis egy végtelenül izgalmas 1848-as történettel, Sobor Antal Perelj uram című regényében. Ebből készítettem színházi előadást, sőt utóbb Ítélet és kegyelem címmel televíziós játékot is. Valós történetről van szó: levéltárak és helyi hagyományok őrzik. Két csákberényi pap, egy katolikus és egy református statáriális bíróság elé állításának történetét dolgozza fel, másfél napos látszatperüket és kivégzésüket Nagyigmándon.

Csákberény egy kis falu az ország szívében, mégis osztrákok az urai. Osztrákokhoz lojális az a szervilis közeg, ami a falu birtokosait körbeveszi. Ebben a faluban van egy nagyon erős megosztottság. A papok bűne annyi volt, hogy kifüggesztették a Függetlenségi Nyilatkozatot, amivel nem értett egyet mindenki a faluban. Sőt egyesek kifejezetten várják, hogy Haynau és az osztrákok minél hamarabb foglalják vissza a magyaroktól a Dunántúlt, mert akkor ők végre biztonságban érezhetik magukat.

Ez a különös társadalmi megosztottság és annak beismerése, hogy 1848 kapcsán mennyire felületesek a történelmi ismereteim, vezetett odáig, hogy foglalkozni kezdtem a korszakkal. Látva a televíziós játék sikerét, felbuzdultam azon, hogy ebben a korszakban van még mit felfedezni. Ezért nyúltam A kőszívű ember fiaihoz, mert Jókai regénye a történetmesélés mellett alapos korrajzot ad az akkori Magyarország társadalmi megosztottságáról. A Selmeczi Beával közösen írt színházi adaptációnk a regény mentén íródik, számtalan olyan mellékszállal, amit a regényből készült film egyáltalán nem ábrázol. 

– Nem nehéz felismerni a párhuzamot a jelennel: ma is megosztottságban él a magyar társadalom. Ennek feloldása is inspirálta? 

– Az biztos, hogy felerősítette bennem a motivációt, hogy foglalkozzak vele. Művészként akkor tudok a legtöbbet tenni a társadalmi megosztottság ellen, ha ezt tudatosítva ábrázolom. Ebben az előadásban van az én művészi üzenetem. Ugyanis én a jelen helyzetet nem tudom megoldani. Annyit tehetek, hogy kifejezem a bennem lévő naív hitet, amely szerint a megoldás egy fiatal generációra vár. 

– A Kőszívű története mennyiben oldja fel ezt? 

– Megtalálni a boldogulásunkat, ez Jókai regényének fő üzenete.

Szerző: Szilléry Éva