Március 8. a nemzetközi nőnap, a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja. Ez alkalomból Színésznők a tükörben című fotóösszeállítunkkal ünnepeljük és köszöntjük a hölgyeket.
A nőnap munkásmozgalmi eredetű ünnep, régen ilyenkor demonstráltak a nők egyenjogúságukért és a szabad munkavállaláshoz való jogukért.
Először 1857-ben tüntettek textilipari nődolgozók New York utcáin, emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követeltek. Négy nappal azután, hogy 1917. március 8-án nők vonultak fel kenyérért és békéért Oroszországban, II. Miklós cár lemondott, s polgári kormány alakult, mely szavazójogot biztosított az asszonyoknak. Ezzel vált véglegessé a nőnap dátuma is, mely a világ legtöbb országában március 8-a.
Sok helyütt e napon a nők elleni erőszakkal szemben emelik fel szavukat civil szervezetek, mert véleményük szerint a családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció áldozatait a jog nem védi kellően, e cselekmények elkövetői továbbra is jórészt büntetlenül maradnak.
Színésznők a tükörben:
Ulmann Mónika
“Azt gondolom, a világ, a divat nagyon összetett. Az lesz nőies, aki szeret nő lenni. Én szeretek”.
P. Márkus Emília
“Színésznő akartam lenni. Nagy felháborodás az úri családban. Ilyen még nem fordult elő közöttük… Annyi frissesség és fiatalság van bennem, hogy sokszor azt hiszem magamról, hogy gyermek vagyok.”
Törőcsik Mari és Szemes Mari
“Ma az a divat, hogy mindenki magával foglalkozik. Tönkretettük a Földet, de remélem, még épp idejében rájövünk, hogy egymáson segíteni is jó.”
Tóth Orsi
“Én nem gondolom magam jó színésznek, de el tudok hinni dolgokat, hogyha mások is hisznek benne, és merek megmutatni ez által valamit magamból, a maga egyszerűségében. Ezt sokan nem merik. Sokan azt hiszik, hogy mindig csinálni kell valamit, nem szabad unalmasnak lenni. Pedig ez is hozzá tartozik. Meg az is, hogyha az embernek szar napja van. Emberből vagyunk. Hús, vér, köröm, piszok”.
Tompos Kátya
“Én azonban azokat az asszonyokat is nagyon erősnek gondolom, akik a háttérben maradnak, és “csupán” összetartanak egy családot.”
Tolnay Klári
“Amikor az ember öregszik, amikor mind közelebb kerül a halálhoz, egyre fogynak a vágyai. Minden nap szép – gyönyörűen lehámlik róla valami. Így aztán egyre kevesebb a keserűsége, bánata. Egyre kevesebb csalódás éri. Nem lesz igénytelenebb, csak az apróságoknak jobban tud örülni. Észrevesz olyan dolgokat, amikre korábban nemigen figyelt, mert a munkája, a családja, az örökös rohanás, a pénzkeresés, egyszóval az élet miatt nem jutott rá ideje és figyelme. S egyszerre csak kinyílik előtte a világ.”
Psota Irén
“Nem bírnék egy percig nyugton maradni. A tétlenség számomra egyenlő a halállal. Ha valaki elkésik a randiról, engem már nem fog ott találni. Minden percet hasznosan kell élnem. Tudja mi lesz a fejfámra írva? „Meghalt, mert ráért”.”
Gaál Franciska
“1921. Az egész esztendő azzal telt el, hogy nappal könyörögtem a színházaknál szerződésért. Éjszaka pedig sírtam odahaza, hogy nagy színésznő akarok lenni.”
Halász Judit
“Voltak bizonyos akadályok, amiktől valóban nagyon féltem, de megugrottam – szó szerint -, nyertem és jöttek a sikerek. Nincs nagyobb élmény annál, mint amikor az ember legyőzi azt, amitől reszket.”
Béres Ilona
“Arra biztatom a fiatalokat, őrizzék meg önmagukat, a szakmai igényességüket, a méltóságukat. Legyenek nyitottak a világra, de legyen bennük morális erő is, hogy el tudják választani egymástól az értékest az értéktelentől. Nem kötelező silány dolgokat bevállalni. Persze nekem könnyű beszélni, öreg vagyok, és nem függök semmitől. De én a pályámat csak így tudtam csinálni, és ma is csakis színész lennék.”
Kovács Patrícia
“Én nem spórolok meg semmiféle érzelmet az életemben. Nyilván ez a szakmámból is adódik, de nagyon szeretek szeretni, sírni, nevetni, mérges lenni, gyűlölni is akár.”
Honthy Hanna
“Lehet könny nélkül sírni”.
Bajor Gizi
“Csak egy a fontos, a művészet örök törvényeinek tiszteletben tartása: mindig saját magadat add, mindig százszázalékosan, mert hiszen feladatod egy szolgálata milliók előtt, s milliók szolgálata az egy előtt!”
Törőcsik Franciska
“Amikor tudatosult bennem, hogy akarok valamit kezdeni az életemmel, talán tizenhárom éves korom körül, azóta mindig vannak kitűzött célok. Most is már látom nagyjából, hogy mi a végcél – de lehet, hogy azt soha nem lehet elérni, majd meglátjuk. Kezdem elfogadni ennek a küzdelmét”.
Csákányi Eszter
Nem tudom másként csinálni. Sokszor úgy érzem magam, mint egy hegymászó. Pezsdítő dolog figyelni, hogy mi van a világban. (…) Kíváncsi vagyok, hogy mi az a titok, amit még fel tudok fedezni magamban. Olyanba, amihez nincs közöm, nem vágok bele. Ha meg közben derül ki, hogy valami nem az, ami, akkor megcsinálja az ember tisztességből. Ez morális kérdés.