A Magyar Kultúra Napja alkalmából Vas megyei kötődésű kortárs művészeket, közéleti szereplőket, ismert embereket kért fel az Agora Savaria arra, hogy egy rövid videóban mondják el, számukra mit jelent a kultúra. Az alábbi videóban Fekete Ernő (Jászai Mari-díjas színész, Érdemes Művész / Katona József Színház) üzenetét nézhetitek meg, aki Berzsenyi Dániel Búcsúzás Kemenes-aljától című versét mondja el és ezzel búcsúzik a „teljesen szétvert” SZFE-től is.

Messze setétedik már a Ság teteje, 
Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, 
Szülőföldem, képedet: 
Megállok még egyszer, s reád visszanézek. 

Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! 
Vegyétek bús könnyemet. 
 Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását 
S ácsorgó ajakam első mosolygását 
Szülém forró kebelén; 

Ti láttátok a víg gyermek játékait, 
A serdülő ifjú örömit, gondjait, 
Éltem vidám reggelén. 
Mélyen illetődve bucsuzom tőletek; 
Elmégyek: de szívem ott marad véletek 
A szerelem láncain. 

Hímezze bár útam thessali virulmány, 
Koszorúzza fejem legdicsőbb ragyogvány 
A szerencse karjain; 
Bánatos érzéssel nézek vissza rátok, 

Ti szelíd szerelmek s vidám nyájasságok 
Örömmel tölt órái! 
Nem ád vissza nékem már semmi titeket! 
Evezzem bár körűl a mély tengereket, 
Mint Magellán gályái. 

Oh, gyakran a szívnek édes ösztöneit 
S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit 
Egy tündér kép elvágja! 
A szilaj vágyások gigászi harcait, 
E bujdosó csillag ezer orkánjait 
Bévont szemünk nem látja. 

Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk, 
Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk, 
Messzebb járnak szemeink; 
Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, 
Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét, 
S későn hullnak könnyeink. 

[1804]