Az Apatigrisből és az Eldorádóból is ismert Sztarenki Pál színész, rendező, direktor 1988-ban szerzett diplomát. Számos szerepet eljátszott, Kaposváron, a főváros több teátrumában, Zalaegerszegen, és most a budapesti Pinceszínházat igazgatja. Sikeres, ambiciózus hatvanas, mégis azt mondja, mindennél büszkébb lányaira, Dórára, a színésznőre és a New Yorkban élő Lucára. A Nők Lapja kérdezte.
Arról szólva, mikor volt színészi pályája csúcsán, Sztarenki Pál úgy fogalmazott: „Egyértelműen Kaposváron. Ott színészóriásokkal, a legkiválóbb rendezőkkel dolgozhattam, rengeteget tanultam tőlük. Emlékszem, Dodó kicsi volt, sokat ült Molnár Piroska és Lázár Kati ölében. (…) De ő nem úgy volt színházi gyerek, mint azok, akiknek apja, anyja ott dolgozik, és cipelik a próbákra. Ő sok mesét nézett, hallgatott, és mert kíváncsi gyerek volt, kérdezett. Négyéves lehetett, amikor a Micimackó kalandjait néztük filmen, és egyszer azt kérdezte: apa, te ismered Bagolyt? Mondtam, igen, és fölhívtam a magyar hangját, Verebes Istvánt. Fél órát beszélgettek.”
Dóra 21 évesen, egyik napról a másikra szinte berobbant a művészvilágba. A kérdésre, mit érzett apaként, Sztarenki Pál elmondta: „Kimondhatatlan büszkeséget és némi félelmet. Azt, hogy beválogatták szereplőnek a Terápia című sorozatba, a nagyágyúk közé, ahol ő volt az egyetlen nem profi színész, óriási dolognak tartom. (…) Kíváncsi, nyitott, őszinte, mély érzésű és nagyon tehetséges.”
A kérdésre, mi lehet a titka, úgy vélekedett: „A természetessége. Ő nem játszik, ő az, akit alakít. Dodó nem tanult színészetet, nem él eltúlzott gesztusokkal, őt szereti a kamera. Több rendező – Gigor Attila, Koltay Róbert, Verebes István, Ragályi Elemér – rácsodálkozott, mennyire jó, és egyre többen hívták a filmjeikhez. Csak azután jött a színház. (…) Fölkészült, talpraesett lány, nem riad vissza a munkától. Amikor a pandémia miatt nem dolgozhattak, gyerekeket tanított, egy másik alkalommal egy étterembe jelentkezett. (…) Tudom, klassz lány, bírja az élet nehézségeit.”
Sztarenki Pál arról is mesélt, hamar elszakadtak egymástól: „Dodó tízéves volt, a húga nyolc, amikor elváltunk, és ők az édesanyjukkal Olaszországba költöztek. Később éltek Svájcban és Franciaországban is, ami, ma már tudom, előnyükre vált, nyelvtudás, világlátás szempontjából egyaránt. (…) Kiskamaszok voltak, amikor távol kerültünk egymástól, nekem pedig megszakadt a szívem. Ritkán találkoztunk. Csak az iskolai szünetekben láthattam őket, egészen addig, míg végre egyedül is utazhattak.” Dóri azonban ma már Magyarországon él és naponta beszélnek, együtt is dolgoznak Székely Csaba Semmit sem bánok című darabjában, a Rózsavölgyi Szalonban.
Arról szólva, ad-e neki tanácsot, elárulta: „Igen, néha kérdez és kér tanácsot, de mert kiváló rendezőkkel dolgozik, szerencsés helyzetben van. Mindig azt tanácsolom, bízzon a rendezőjében, higgyen neki. Ha konkrétumot vár tőlem, a tanácsom annyi: ott mondd hangosabban, ott artikulálj.”
A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
KLASSZ LÁNY, BÍRJA AZ ÉLET NEHÉZSÉGEIT”
Nők Lapja 2022.01.05 – 36,37,38. oldal