Manapság a Budaörsi Latinovits Színházban játszik a legtöbbet. Futó és korábbi szerepeiről, a szerepekkel folytatott küzdelmeiről és arról is kérdezte a Magyar Narancsban Czenkli Dorka, foglalkoztatja-e a visszavonulás gondolata. Lapszemle.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

„Egyre inkább problémát jelent, hogy kevés jó szerep van, ami passzol az életkoromhoz. Már csak olyanokat szeretnék vállalni, amelyekben örömöm van, értelmét látom. És ha olyan emberekkel dolgozhatok, akiknek ugyanúgy fontos, hogy mit csinálunk, mint nekem. Már nincsenek szerepvágyaim. Azon morfondírozok, milyen jó lenne, ha egy író kimondottan a társulatra írna darabot” – mondja friss interjújában Takács Kati, aki jelenleg a Budaörsi Latinovits Színház tagja.

Elárulta, a Szentivánéji álomban Titániát alakítja, de belül tiltakozott ellene: „Bár a tündérkirálynő akárhány éves lehet, mégis furcsa volt, hogy ennyi idősen szerelemmel lángoljak valaki iránt. De az, hogy fehérre kellett maszkolni az arcomat és kaptam egy piros parókát, megkönnyítette a szerep megformálását. (…) A távolságtartás, a megkínlódás a szerepekkel azonban végigkísérte az életemet.”

Arról szólva, miből eredhetett ez, úgy nyilatkozott: „Az ember hozza magával a személyisége korlátait. Ezért minden színész másként oldja meg a feladatait. Van, akinek könnyebben megy, mert felszabadultabb, és van, akinek sok baja van magával, mint például nekem. Ezért is nagyon fontos számomra a bizalom.”

Takács Katalin arról is mesélt, hogy a Táp Színház keretei között Gothár Péterrel Beckett Elesettek című drámáját vitték színre, ami hamarosan látható lesz: „Az abszurd játék egy házaspárról szól. A női figura az élete vége felé tart, és semmiben nem találja már az örömét, mindennel baja van. Csak a múltjából eredő felvillanásai jelentenek némi változatosságot az életében. (…) Fantasztikus munka volt Péterrel és Znamenák Istvánnal, akivel jó volt összetalálkozni, hihetetlen invenciózus és kreatív, jó humorú színész. Ezúttal is kaptam rendesen gyötrést, hogy ,,Katikám, ez még nem az igazi”. Gothár úgy vezetett végig a szerepformáláson, annyiféleképpen, annyi történetet mesélt el, hogy ebből sok jó beszélgetés kerekedett, és meglett a háttere a történetnek. (…) Alföldi és Gothár munkájának lényegi vonása ugyanaz: végig akarnak menni egy úton, hogy a színészek által megteremtődjön valami, aminek értelme van, amiért megéri együtt dolgozni. Meg tudják mutatni, mi ennek a játéknak az ára, szépsége.”

Arról is beszélt, gondolkodik-e azon, hogy abbahagyja a pályát: „Addig csinálom, amíg az agyam kész arra, hogy este 7-től 10-ig hibátlanul ott tudok lenni a színpadon. Ha nem fog úgy menni a munka, ahogy azt elvárom magamtól, abbahagyom. De tudom, hogy Budaörsön a következő évadban is számítanak rám. Nehéz egy színésznek azt mondania, hogy abbahagyja. A színészet boldogság, örömforrás, a játék rugalmassá tesz.”

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.