Bertók Krisztina a Bánkitó Fesztivál fotósa 25 évesen távozott az élők sorából. Vasárnap édesanyja jelentette be közösségi oldalán, hogy ő maga vetett véget az életének.
Édesanyja sorait közöljük, amelyben azokhoz is szól, akik esetleg támogatást tudnak nyújtani ebben a nehéz időszakban:
Rengetegen írtok, hogy mi történt, miben tudtok segíteni.. De nincs erőm visszaírni, csak azoknak felelek akikkel szoros kötelék van, de van, hogy nekik sem. Olyan tragédiát élünk át, amit egyetlen embernek, de még állatnak sem lenne szabad soha átélnie.
Fogalmam sincs, hogy kell élni ez után! Nem is biztos, hogy akar egyáltalán az ember élni…de a szerettei miatt muszáj!
A testvérei és én is Vele voltunk, az utolsó percéig.
Ezeket az érzéseket nem lehet se elmondani, se átérezni. Sokszor kikapcsol az agyam és teljesen érzés mentes vagyok. Máskor ellepnek és kimondhatatlan érzelmek szinte megsemmisítenek.
Lassan el kell kezdenem intézni, amit kell…
Nem akarok se temetői búcsúztatón, se semmi szokványost. Milyen abszurd, hogy egy vadidegen mond el nekem és a szeretteinek, barátainak a gyermekemről beszédet!
Magam mellett szeretném tudni, és valami olyan megemlékezést tartani Budapesten is és Debrecenben is, ahol ott vannak azok, akik tényleg ismerték, szerették, vagy csak szeretettel követték ,és közösen Róla megemlékezve búcsúznánk.
Fogalmam sincs mikor leszek képes majd újra dolgozni, fogalmam sincs ki segíthetne , ezt valahogy elfogadni, fogalmam sincs, hogy lehet élni Nélküle.
Nem tudom, hogy oldjam meg mindezeket.. A táppénzem 50 ezer Ft
Gondoskodnom kell a fiamról , befizetni a hitelt, 2 lakás számláját.. enni venni, terápiát finanszírozni.. stb…
Rengetegen írtátok, hogy legalább ebben had segítsetek.
Nem kérek senkitől semmit, csak igyekszem valahogy túlélni. Bogi és Lóri miatt küzdenem kell most a saját magam érzéseivel, gondolataival.
Egyenlőre nem vagyok képes egyedül maradni, mert olyan fájdalmas érzések árasztanak el, amit se irányítani , se uralni nem tudok…
Ha van olyan ismerősötök, aki át tudott ezen menni és engedi, hogy beszéljek vele, hogy neki hogy sikerült, azért hálás lennék… Nem hiszem, hogy más tudna valódi tanácsot adni!
Igyekszem! Tényleg! Muszáj!
Köszönöm mindenkinek aki akár egy pillanatnyi boldogságot hozott Kriszti életébe!
Sokan megvetik azokat akik így halnak meg. Biztos vagyok benne, hogy amikor megtette, már megbánta, de nem volt onnan visszaút. Nem hiszek abban sem, hogy egy ilyen jó ember egyetlen kétségbeesett döntése miatt valami végleges büntetést kaphat… ha ez így lenne, akkor nincs igazság!
Várom a jeleket Tőle, hogy bármilyen módon még kapjunk valami visszajelzést… Kimondhatatlanul szeretem, és mindent megadnék, hogy visszakaphassam! Bárcsak jobban beleláthátam volna hol tart a küzdelmeivel…
Azt kívánom soha senki ne éljen át ilyet! Vigyázzatok a gyermekeitekre! Nem biztos, hogy tudjátok ,mit is érez igazán!
Nem akarom, hogy szánalmasnak tűnjek…
Ezt itt, hagyom azoknak ,akik kérték, vagy megtehetik ezt a fajta segítséget:
OTP: 11773384-08067043
Takács Krisztina