Idén szeptemberben színházi pályázattal egészült ki a Mastercard-Alkotótárs ösztöndíjprogram. Ennek célja, hogy szakmai mentorálás mellett, próbahelyszínnel támogassák a feltörekvő kortárs színházi előadók legígéretesebb projektjeit. A nyertesek négy hétig ingyenesen használhatják a Mastercard–Alkotótér nevű színházi labort a Jurányi Házban. 

Az egyik nyertes pályázat, a Gloria Lemezbemutató egy olyan performatív koncert és előadás, ami különleges színházi és koncertélményt fog nyújtani 2022. december 9-én a Magyar Zene Házában.

„Előadásunkkal célunk, hogy egy olyan különleges performatív koncertélményt hozzunk létre, amely Dányi Krisztina /Gloria/ dalaira épül, de egy hagyományos koncerthez képest színházi élménnyé bővül. Dányi Krisztina munkái nagyrészt a metamodern filozófiai-esztétikai irányzat szignifikáns hazai megjelenései, amely fontos jellemzője, hogy egyszerre használ ironikus, humoros eszközöket, valamint hordoz egy erős tartalmat („üzenetet”) napjaink társadalmi berendezkedését illetően.”

Az előadás kapcsán az alkotókkal: Cuhorka Emesével, Dányi Krisztinával és Göndör Lászlóval beszélgetett Bordás Katinka.

Hogyan indult az együttműködésetek?

Dányi Krisztina: Volt egy elképzelésem ennek az új projektnek az élő megvalósításáról. Szerettem volna, ha színházi, performatív, és lenne benne tánckoreográfia is. Ezekhez nem értek, így elkezdtem körbekérdezni az ismerőseimet, akik jártasabbak színházi berkekben, hogy kikkel tudnék szerintük dolgozni, kikkel passzolnánk egymáshoz. Bartha Márk átküldte nekem Göndör Laci nevét, hogy szerinte Laci elég crazy ehhez. Vele a Fekete Kutyában találkoztam először, rögtön szimpatikus volt. Egy házibuliban meg Cuhorka Emese neve merült fel. Tavaly nyáron találkoztunk először Emesével. Elkezdődött formálódni ez az egész, gyűltek körénk az emberek. Bő egy éve tart a folyamat.

Göndör László: Bocs, hogy belekérdezek, de neked amúgy honnan jött eredetileg az ötlet, hogy egy performatív dolog legyen? 

Dányi Krisztina: Már amikor a zenéket írtam, színpadi dolgokat vizionáltam hozzá, nem egy sima koncertet. 

Göndör László: Már maga Gloria is egy színpadi karakter. 

Dányi Krisztina: Igen, Gloria egy mesterséges személyiség, perszóna. 

Cuhorka Emese: Mikor Kriszti először felhívott, nagyon zavarosan próbálta megfogalmazni hogy mit is szeretne, hogy miben tudnék neki segíteni. Azt mondta, hogy Gloria egy kitalált karakter, ami mögé, ha bebújik, sokkal magabiztosabb a színpadon, mint ha Krisztiként kellene fellépnie. Azt szerette volna, hogy szakmailag segítsek felépíteni, hogy mozgásában is jól működő, koherens figura lehessen Gloriaként. Aztán Laci is csatlakozott rendezőként. Mivel nem volt Krisztinek jártassága a színházi próbafolyamatokban, úgy adta át magát nekünk, hogy ez a mi területünk, vezessük rajta végig, teljes bizalmat kaptunk. Kriszti koncert-vízióját először meg kellett fejteni, aztán találni kellett hozzá egy olyan színházi nyelvet, amivel le tudjuk fordítani ezt a komplex zenei világot színházi jelenséggé, performatív szituációkká.

Göndör László: Ebben a fordításban, dekódolásban Emese sokszor ügyesebb is volt, mint én. Ebből adódott, hogy ezek a szerepek (rendező meg koreográfus), amik kijelölődtek, fel is borultak. Csodálatos fantáziája van Emesének, ami az én analitikusabb, színházibb gondolkodásmódommal, dramaturgiai érzékemmel, a színpadi hatások és azok viszonyainak figyelésével kiegészülve egy nagyon termékeny alkotói partnerséget hozott létre közöttünk. Mindemellett a humorunknak és a furcsaságunknak van egy nagyon erős közös metszete, ami a csodák melegágya. (nevet) Én úgy tekintek erre az előadásra, aminek két rendezője van: Emese és én. 

Titeket mi vonzott Krisztina projektjében?

Göndör László: Azt látom, hogy Krisztinek nagyon színvonalas munkái vannak. Azzal a fajta elszántsággal és munkabírással dolgozik, ami számomra szimpatikus. Az ízlésvilágával is nagyon tudtam menni. Magyarországon ritkább a koncertszínház, ez pedig egy izgalmas színházi kísérlet teremtett mitológiával, történetiséggel. Kivételes lehetőség nekem alkotóilag, mert mindig érdeklődtem a koncertek, a zenei show-k koncepcionális felépítése és dramaturgiája iránt. Ez az előadás egy tanulóterep, egy szinte luxuskörülmények között létrejött szabad lehetőség az ötleteink kipróbálására. 

Cuhorka Emese: A megkeresésnél nem tudtam, hogy miről van szó, de azonnal igent mondtam. Azt éreztem, hogy nem értem Krisztit, de valahogy mégis. Az ismeretlenség nagyon vonzó volt, hisz valamiért engem talált meg. Időközben mi a TPR című videóklipen is együtt dolgoztunk.

Hogyan zajlik a Gloria Lemezbemutató próbafolyamata?

Dányi Krisztina: Az elején kísérleteztünk, azt néztük meg, hogy milyen karakterekben, hogyan tudok működni, mit tudok kezdeni a testemmel. Nem vagyok jó mozgáskordinációjú. 

Cuhorka Emese: A performansznak egy lényeges gondolatmenete az volt, hogy a testeddel való kapcsolatodat szeretnéd a performanszon keresztül megerősíteni. Lebegő viszonyod van a testeddel, és jó lenne, ha „letestesülnél”, ha ez az esemény lehozna téged az emberi testek közé. 

Dányi Krisztina: Igen. Az volt a cél, hogy ahogyan én előadnám ezeket a dalokat, az a mozgás kifejezze azt az energiát, amit amúgy én át akarnék adni a dalokkal a nézőknek. A zenéknek van egy hangulata, ami az énekemben megjelenik, de az lenne jó, ha a testemmel, arcommal is tudnám ezt közvetíteni. 

Cuhorka Emese: Ami nekem még érdekes volt, hogy Gloria személyiségét a koncert műfajból adódóan sokáig sztárként képzeltük Lacival, amíg Laci nem készített egy fiktív interjút Gloriával, amiben a tizedik percnél kiderült, hogy ő nem tekinti magát sztárnak, és nem is akar fellépni. Inkább egy közös eseményt szeretne, ahol ő mellesleg énekelni fog, de a lényeg a többi ember jelenléte. Nagy kihívás, hogyan csináljunk olyan koncertet, ami nem az énekesről szól, hanem az emberekről, akik nézik. Hogy lehet áthelyezni a fókuszt a saját befogadói élményedre, de kiszolgálni azt az elvárást, hogy ez mégis csak egy performansz, amire jegyet vettél.

Dányi Krisztina: Igen, ez nagyon lényeges, amit mondasz. A résztvevők jelenléte kiemelt fontosságú a kezdetektől. Az volt a célom az egésszel, hogy aki eljön a Zene Házába, azt érezze, hogy ő a jelenlétével hozzátett valamit az estéhez. Hogy számított az, hogy ő ott volt, mert attól más lett az egész. De nem azért, mert felhívok mindenkit a színpadra. Pont ezért kellett színházi tapasztalattal rendelkező embereket bevonnom, hogy újszerű legyen a nézők bevonása. 

Göndör László: Ismereteim alapján a legtöbb olyan koncerten, ahol vannak performatív elemek általában az énekesek, a zenészek, tehát a “sztárok” nagyon ki vannak emelve a nézőkhöz képest, és velük történnek mindenféle fantasztikus dolgok. Ezen a koncerten nem ez lesz. Ez a legnagyobb kihívás, hogy lehet a teret immerzívvé, demokratikussá tenni úgy, hogy valakinek ezen mégiscsak végig kell vezetnie a nézőt. Fordulópont az említett interjú, mert utána alakult ki a forma: nem frontális koncert, hanem decentralizált tér sok kicsi performansszal, melyek átszövik a koncertet. A koncepció, hogy Gloria egy közülünk.

Cuhorka Emese: És ez az egész a nem túl távoli jövőben játszódik, egy Timeless nevű nosztalgiaklubban. Ebben a jövőben Gloria tudatosan lemond a sztárság privilégiumairól, és maga helyett a közösségi létet teszi előtérbe, mint egy jövőbeli egzotikus luxus, ami egyetlen menedékünk a képernyőmagány ellen. Egy közösségi zenei élményt szeretnénk, ahol mindenki úgy lehet jelen, ahogy szeretne.

Göndör László: Természetes jelenlétre hív az előadás, de nem kényszerít semmire.

Dányi Krisztina: A nézők helyzetét segíti a mi esetünkben az, hogy behelyezzük a szituációt ebbe a jövőbeli klubba. Gyakorlatilag a nézők a klub vendégei, egy teremtett világban vannak, ahol fel lehet kicsit oldódni. Mint ahogy egy videójátékban többet megenged magának az ember, mint egyébként, vagy például chaten másképp kommunikálunk, mint élőben. Ez a futurisztikus sztori kíváncsibbá teheti az embereket akár magukkal szemben is és a dalok mondanivalójára is rímel.

Kik zenélnek a Timeless Klubban?
Dányi Krisztina: Berger Dalmának lesz egy EP bemutatója előttünk, de a Timeless az Operátorokkal, azaz Sabák Péter (Amoeba), Boros Levente (Amoeba, ex-Qualitons) és Molnár Bencze (Jazzbois) triójával kel életre. Ők biztosítják azt a zenei infrastruktúrát, amivel ez az előadás meg tud valósulni. Emberközelibbé teszik azt a hangzást, amit én otthon megcsináltam. A klub fényeit pedig Karcis Gábor gyújtja meg. 

Göndör László: Gábor nagyon fontos tagja az alkotócsapatunknak, mert a vizuális hatásoknak kiemelt szerepet szántunk a tér konstrukciója során.

Milyen utóéletet szántok az előadásnak?

Dányi Krisztina: Kőrösi Máté, aki a TPR videót készítette, jön egy stábbal, és felveszi az előadást a saját dokumentarista stílusában. Szeretném tovább vinni ezt az előadást más helyekre, és nem csak itthon. 

Göndör László: Egy budapesti játszóhellyel már tárgyalunk erről.

Hogyan segítette a Mastercard Alkotótárs pályázat a munkátokat?
Göndör László: Mindig plusz figyelem, energia szervezni a próbákat állandó próbahely híján. Itt biztosítva van egy 0-24-es négy hétnyi keret, ami pont a szervezés súlyát veszi le a vállunkról. Tudunk másra is fókuszálni. Hálásak vagyunk, hogy egy felszerelt, fűtött teremben próbálhatunk. 

Dányi Krisztina: Anyagi terhet is levesz rólunk, mert amúgy szűkös a költségvetésünk. Az önerő mellé találtam szponzorokat. A VANS divatmárka támogat minket anyagilag és kommunikációban is, és ruhákat is kapunk tőlük. Illetve a Zene Háza is a támogatók között van. 

Szerző: Bordás Katinka