„2023 tavasza kreativitásban gazdag és termékeny időszaknak bizonyult, ugyanis az SZFE gondozásában hiánypótló kötetek jelentek meg. Ezek az albumok nemcsak művészi alkotások, hanem olyan mérföldkövek is, amelyek megörökítik az idei évet az Egyetem művészeti közösségének szemszögéből. Theodórosz Terzopulosz: Dionüszosz visszatérése és  Eugenio Barba-Nicola Savarese: A színház öt kontinense című kötete az Írók Boltjában már megvásárolható” – közölte honlapján a Színművészeti.

Mely kötetekről van szó?

Theodórosz Terzopulosz: Dionüszosz visszatérése

A Terzopulosz mester által kidolgozott út egy szellemiség és metódus. Azt képviseli, hogy a színházban nem lehet egyedül dolgozni. Ahogyan fogalmazott, mindig ott vagy te és az anyag, amivel dolgozol. Amennyiben a színészt tekintjük matériának, vagyis anyagnak, akkor először alapos kutatómunkát kell végeznünk, hogy felállíthassunk egy megalapozott elméleti rendszert. Álláspontja szerint a rutinból dolgozó színészek sztereotípiákból építkeznek, ezért csak sematikus formákat tudnak létrehozni. Fontosnak tartja ezért, hogy a színész, mint matéria nyitott legyen a változásra, a fejlődésre. Ennek érdekében az is fontos, hogy felébresszék benne a változás igényét. Terzopulosz módszerét az általa képzett tanárok viszik tovább, és világszerte tanítják különböző iskolákban és színházi akadémiákon. Egyetemünk oktatói és hallgatói is számos alkalommal vehettek már részt a Nemzeti Színházban szervezett tréningjein. Ez a könyv tehát útmutató a színművész számára annak érdekében, hogy bővítse eszköztárát és kifejezőerejét, és útmutató a színházszerető közönség számára is, hogy maga is értse és értelmezze Terzopulosz színházát, követve azt az utat, amit Dionüszosz képvisel.

A könyv megvásárolható: Dionüszosz visszatérése – Írók Boltja (irokboltja.hu)

Eugenio Barba-Nicola Savarese: A színház öt kontinense

Eugenio Barba 1936-ban született Olaszországban, és Gallipoliban nőtt fel. 1954-ben Norvégiába emigrált, ahol hegesztőként és tengerészként dolgozott. Közben francia és norvég irodalomból és vallástörténetből szerzett diplomát az Oslói Egyetemen. 1961-ben Lengyerországban rendezést tanult a Varsói Állami Színiiskolában, majd egy év elteltével Jerzy Grotowskihoz csatlakozott, aki akkoriban a Tizenhárom soros Színház igazgatója volt Opole-ben. Barba három évet töltött Grotowski melett. 1963-ban Indiába utazott, hogy a Kathakalit, egy, a nyugati világ számára addig még ismeretlen színházi formát, kitanulja. 1964-ben hozta létre az Odin Színházat, ahol az elmúlt ötven évben 76 produkciót rendezett, a kultúrák sokszínűségét hirdető Theatrum Mundi Társulattal kiegészülve. 1974 óta Eugenio Barba és az Odin Színház kifejlesztettek egy olyan egyedi módszert, amely képes különböző társadalmi rétegek és kultúrák, közösségek és intézmények között hidat teremteni egyetlen színházi előadáson keresztül. Hogy megmeneküljenek a színjátszás és az előadás múlékony dimenziói a feledés általi megsemmisüléstől a szerzők egy különleges kutatásba fogtak és támpontok nyomába eredtek. A színházi antropológiából, történelemből és ikonográfiából összeálló hibrid módszerükkel a képi anyagok eddig csaknem érintetlen tárházát tárják fel.

Egyedi az is, hogy a szerzők figyelme arra a modern kortárs színészi és előadói hagyományra irányul, melynek fókuszában a színész teste/tudata és a színház-antropológia elvei állnak. Ez a könyv a színész testén és materiális mivoltán nyugvó elvrendszer alapjait fekteti le. Kettős célt tűz ki maga elé: történetit és pedagógiait. A szerzők szándéka az ismeretterjesztés, hogy új tudást hozzanak létre, egy árnyaltabb és vonzóbb értelmezését a színészi alkotás feltételeinek és kontextusának. Részletes történeti és interkulturális bizonyítékokat hoz fel arra, hogy a színészek a gyakorlatban, eszköztáruk és stratégiájuk segítségével, miként alapozzák meg a nézőkkel való kapcsolatukat, mesterségbeli tudásukkal miként hatnak rájuk. Az olvasó számára információval kíván szolgálni, de közben valós szenvedélyt szeretne szítani. A könyv illusztrációi egyedülálló archeológiai tanúbizonyságok, melynek segítségével felfedezhetjük és összevethetjük a rokon vonásokat olyan kultúrákban, melynek esztétikai és földrajzi értelemben látszólag távol állnak egymástól. De mindenekelőtt lehetővé teszi számunkra, hogy egy mélyebb és részletesebb képet alakítsunk ki a színész munkájáról, hiszen a szerzők a színészi technikára összpontosítottak, amelyről még sosem készült kellően alapos tanulmány.

A könyv az öt alapkérdés köré rendezi a tematikáját: Ki? Mit? Mikor? Hol? Miért? A szerzők arra voltak kíváncsiak, adaptálhatóak-e ezek a kérdések a színház témakörére.

A könyv megvásárolható: A színház öt kontinense – Tények és legendák a színész materiális kultúrájáról – Írók Boltja (irokboltja.hu)