Thuróczy Szabolcs: „Kiiratkoztam a Káel Csaba-féle kurzusból”
2024. február 1., csütörtök 12:42
Magyarország egyik legnépszerűbb színészével, Thuróczy Szabolccsal az énbudapestem készített interjút, többek között arról, miért kap mostanában kevesebb filmes szerepet.
A Káel Csaba vezette Nemzeti Filmintézetből (NFI) kikerült produkciókról szólva úgy fogalmazott:
„Utoljára, amire lehet mondani, hogy NFI-s filmszerepem volt, az a Szia, Életem! és a Larry volt, amiket 2020-ban forgattam. Most 2024-et írunk. (…) Hogy úgy mondjam, lelkileg és fizikailag is kiiratkoztam a Káel Csaba-féle kurzusból. És nem is hiányzik, bevallom. (…) Tudják, hogy mit gondolok róluk, úgyhogy miért hívnának engem, mikor sorban állnak olyan színészek, akik alig várják, hogy nekik dolgozhassanak. Leginkább persze olyanok, akik azt mondják, eddig a véleményük miatt nem hívták őket filmekbe, de talán lehet, hogy azért nem, mert nem volt elég jó, amit csináltak.”
Az NFI-s felkérésekről szólva kifejtette: a Blokádnál megkérte őket, hogy ne hívják. Azt is elárulta, miért:
Mert egy hazug történetnek tartottam, egydimenziósnak, korlátoltnak. Nekem pedig semmi közöm az ilyesmihez.
Azt is hozzátette: „Engem inkább elkeserít, hogy nem tudsz úgy elmenni egy filmfesztiválra, hogy ne szembesülj azzal, hogy gyakorlatilag egy pártrendezvényen vagy. Például most garantálom neked, hogy mindent a Semmelweis és a Most vagy soha! film fog nyerni, ha másért nem, akkor azért, hogy az NFI legitimálhassa a saját tevékenységét. Talán ezzel érthetőbbé is válik, hogy miért nem ezek a filmek kerülnek a nemzetközi díjátadók látóterébe. Viszont azt tudomásul kell venni, hogy vannak jó filmek, vannak fontos filmek és vannak kurzusfilmek. És nagy különbség van jó film és fontos film között, jó film és kurzusfilm között pedig nagyon nagy különbség van.”
Thuróczy szerint, ha bekapcsolod a Magyar Mozi TV-t, bármelyik Kiss Manyi-vígjáték, vagy egy tévéjáték, amiben Pécsi Sándor játszik, tízezerszer többet ér, mint bármelyik kurzusfilm.
A kérdésre, nem demoralizáló-e ilyen környezetben dolgozni, kifejtette:
„Én olyan közegben dolgozom, ahol jól érzem magam. Filmben is, a színházban is, vagy akkor, amikor a monodrámámat játszom. Elmegyek Miskolcra, elmegyek Zalaegerszegre, szívemet beleadva megpróbálok olyan élményt adni a közönségnek, amitől egy jó élménnyel mennek haza. Ezek a dolgok maradtak nekünk és ezek a mi díjaink, hogy egy hatszáz fős színházban hatszáz ember kíváncsi rád. Hidd el, hogy ez valahol nagyon nyomasztó tud lenni, ugyanakkor négy évre elég löketet tud adni egy olyan élmény, mint ami mondjuk Reisz Gáborékat érte a Magyarázat mindenre című filmmel Velencében.”