Október 5-én lesz pontosan tíz éve, hogy a Thália Színház Nagyszínpadán bemutatták a Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című klasszikus francia vígjátékot.

Az előadás kezdőcsapatából a darab két kiváló férfi karakterét megformáló színész: Pindroch Csaba, a szuperlaza, csábító építész és Vida Péter, a főhős kissé balfácán volt iskolatársa még mindig állják a sarat, ahogyan az alapos házvezetőnőt alakító Molnár Piroska is, aki rendben tartja a sármőr lakását és életét, gondoskodva arról, hogy a férfihoz menetrendszerűen szárnyakon érkező hölgyek – szám szerint három – jól érezzék magukat.

A három gyönyörű menyasszonyjelölt közül a Janet-et alakító Gubás Gabi az, aki szintén a kezdetektől benne van az előadásban, két másik társa: Mórocz Adrienn – Judith – pár éve vette át a szerepet Schell Judittól, Czakó Juli – Jacqueline – pedig ettől az évadtól, pont a jubileumi előadásra áll be a produkcióba, Tóth Eszter helyére.

Az eltelt tíz év alatt az előadás népszerűsége nem változott,

„Azt gondolom, hogy a darab történetét látva borítékolható volt a siker – tudomásom szerint ez a legtöbbet játszott francia vígjáték a világon, a Molière-darabokat is beleértve. Rendkívül jó a rendezés, és zseniálisan lett kialakítva az a loft lakás, ahol a történet játszódik – szinte egybeolvad a nézőtérrel, ami már eleve jó hangulatot ad az egésznek. Ezen kívül remek a zenei aláfestés. Amikor elkezdődik az előadás és megszólal a Paroles, paroles című dal, érezhető, hogy a nézők hátradőlnek, és engedik magukat elrepíteni Párizsba, a szerelem fővárosába. A szereplőválasztás egészen parádés, Molnár Piroska és Vida Péter kettőse remek. Jót tesznek a darabnak a kitűnő és gyönyörű kolléganők – szóval azt hiszem, minden adott ahhoz, hogy kellemes élmény legyen a nézőnek, és erre még rátesz egy lapáttal Hamvai Kornél fergeteges fordítása. Mindent poénra írt, így annyira pörgős az egész előadás, hogy valami veszedelem. Engem sokáig elkerültek ezek a szerepek, sőt! A szerepeim 98%-a nem ez a fajta macsó szélhámos, mégis az egyik legnagyobb sikeremet ebben értem el. Ezért nagyon hálás vagyok, és valóban egy lubickolás a benne való létezés. A Boeing, Boeing tíz éve megy a Tháliában és van még benne bőven muníció!” (Pindroch Csaba – Bernard)

„Már akkor is frenetikusan hatott ránk, alkotókra ez a darab, amikor először olvastuk el tíz évvel ezelőtt itt, a Thália Színházban. Egy egészen kiválóan átdolgozott, a mai kor ízléséhez, tempójához hozzáigazított szövegkönyv-változatot tett le elénk Hamvai Kornél. Kifejezetten inspiráló volt, hogy ezt az ikonikus filmet – ami ugye Tony Curtisszel és Jerry Lewisszal volt látható –, hogyan fogadja majd tőlünk a néző. Annak is örültem, hogy Pindroch Csabival, egy volt gimnáziumi osztálytársi viszonyba keveredünk, és ez a mi kettősünk olyan páros lesz a történetben – talán, mint Stan és Pan –, akik nincsenek meg a másik nélkül. Így az a fajta civil barátság, ami már évtizedekre nyúlik vissza közöttünk, egyszer csak itt, a színpadon szárba szökken. Hihetetlenül motiváló volt vele és a három kolléganővel dolgozni: Gubás Gabival, aki osztálytársam volt a főiskolán, Schell Jucival, aki fölöttünk járt eggyel, és Tóth Eszterrel, akit itt ismertem meg, a Thália Színházban. Molnár Piroskát pedig nem véletlenül hagytam a végére – egy ilyen színészlegendának a szeretetteljes, féltő tekintete mellett bontakoztatni ki az ötleteinket, kifejezetten imponáló helyzet volt. Azt gondolom, hogy ez az előadás nem véletlenül fut tíz éve, és remélem, még sokáig így is marad!” (Vida Péter – Robert)

„Szinte hihetetlen, hogy tíz éve játsszuk a Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című előadásunkat, ami egy nagyon kedves vígjáték. A siker titka talán főleg abban rejlik, hogy Hamvai Kornél csodálatos fordítása és a hihetetlenül pontos rendezés ennyi idő alatt sem kopott meg. Az előadásban rengeteg a helyzetkomikum, a karakterek pedig nagyon szerethetőek. A történet főszereplője, Bernard (Pindroch Csaba), egy sármos kopé, de óriási szerepe van az előadásban a Vida Péter által alakított másik férfi karakternek – ő a főhős volt osztálytársa. Én a házvezetőnőt játszom, akinek szintén érdekes a figurája és a viszonya is a főhős három menyasszonyával, akik persze egymásról nem tudnak. Minden este nagyon boldogan készülünk rá, szeretjük, ahogyan a nézők is.” (Molnár Piroska – Bertha)

A legjobb érzés, hogy legyek akár a színpadon, akár takarásban jelenetre várva, még így, tíz év elteltével (ami már önmagában is nagy szó, hiszen nagyon kevés előadás éri meg ezt a szép számot), a jubileumi előadáshoz közeledve is érzem és hallom, hogy ugyanúgy hat ez a darab, mint ahogy ránk hatott az olvasópróbán, amikor annyira nevettünk, hogy nem láttunk a könnyeinktől, és nem bírtunk megszólalni. Ezt fantasztikus megtapasztalni. De azzal is jó szembesülni, hogy sok ismerősöm van, aki akár hatszor (!) is megnézte ezt az előadást, és még így is minden alkalommal nevetéstől fájó hassal jön ki a színházból. Azt gondolom, ennél többet nem kívánhat egy színész, hiszen két úton tudjuk elérni a katarzist: vagy a nevetés, vagy a sírás által. Itt a katarzis mindig garantált. (Gubás Gabi – Janet)

Vannak azok az örökölt ruhadarabok, amik utána az új viselőjének a kedvenceivé válnak. Nekem ilyen a Boeing! Nagyon hálás vagyok, hogy ezt a darabot megörökölhettem Schell Judittól, és így én is lehetek az egyik fogaskereke annak az óraműnek, ami a nézők számára biztosítja a felhőtlen szórakozást óramű pontossággal. (Mórocz Adrienn – Judith)

Az előadás díszletét Cziegler Balázs, jelmezeit Velich Rita tervezte. Fordította: Hamvai Kornél.

A produkció rendezője: Réthly Attila.