Mire ez az interjú az olvasók elé kerül, Tóth Zsófia, az egykori Színház- és Filmművészeti Egyetem tanulója, már leadta a szakdolgozatát. Ahogy ő fogalmaz, már félig kint van az egyetemről, de azért még félig bent. Az utolsó év amúgy sem könnyű, hát még úgy, hogy ő és több száz diáktársa lényegében történelmet írtak az elmúlt évben. Karácsony Nikolett kérdezte.

A teljes interjút ITT érhetik el.

„Van, hogy egy szerep pofán csap és ösztönösen tudsz azonosulni a történésekkel. Ha pedig nem, szorgalom, bátorság és kitartás. Az biztos, hogyha szereti az ember, amit csinál, az meglátszik rajta. Pozitív értelemben. Belülről is élvezet csinálni és kívülről öröm látni. Nézőként ilyenkor irigykedek a színészre és fülig ér a szám, mert látom, hogy lubickol a szerepben. Ilyenkor sokszor azt érzem, hogy én is akarom csinálni, én is oda akarok menni játszani hozzájuk!” – nyilatkozta a fiatal színésznő.

Nemsokára bemutatják Tóth Gergely Csönded című filmjét a Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztivál keretében, amiben Annát játssza. A kérdésre, mit tudhatunk róla, Tóth Zsófia elárulta: „Egy tök átlagos, életvidám lány, akinek a barátja (Lengyel Benjámin – a szerk.) szokása szerint megint késik a megbeszélt randevúról. Anna siket, – merthogy ez a pikantériája a dolognak –, de ez semmiben nem hátráltatja, számára ez nem hendikep. Belebotlik Tibibe (Hencz András – a szerk.), akivel aztán egy érdekes és mulatságos estét töltenek együtt. A vadidegen is láthatja, hogy Anna az életre/életére élvezettel tekint, nem érdemes annyit szorongani. Jó dolgunkban erről néha elfeledkezünk.”

Arról szólva, ha megformál egy szerepet, mi lesz a sorsa, viszi-e tovább magával egy ideig, azt mondta: „Régen azt hittem, hogyha egy jelenet után sokáig benne maradok valamiben, például egy fajsúlyos jelenet után, akkor az azt jelenti, hogy jól végeztem a dolgomat. Ki tudnék jönni abból az állapotból, csak nem akarok. De ez kinek szól? Másokról vagy magamról? Bizonyítani akartam valamit, de ez fölösleges energiapazarlás. Holtáig tanul az ember.”

Azt is elárulta, az elmúlt hónapok eseményei után hogyan áll a színészethez: „A vírus vagy, ami az egyetemmel történt? Mindkettő megviselt természetesen, ahogy mindenkit. Ami a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel történt és történik, egy vicc, bár be kell, hogy valljam, csodálatos dolog volt az egyetemfoglalás részesévé válni. Rengeteg embert megismertem és sokat tanultam. A demokrácia egy piszok fárasztó dolog, és talán nem is lehet tökéletesen művelni, de törekedni kell rá. Az is egy furcsa állapot, hogy végzősök vagyunk. Félig bent, félig kint. Nehéz volt az elmúlt év, kevés munka, sok bizonytalanság, túl sok információ és rengeteg önmegkérdőjelezés. De kinek nem? (…) Nagy feladat lesz újra önbizalommal telve a színpadon állni, az biztos. De nagy bennem a játékkedv, sok lekötetlen kreatív energia várja, hogy tomboljon.”

A teljes interjút ITT érhetik el.