Akinek hivatása és feladatai vannak, azon nem fog az idő, állítja. A nemzet színészével 70. születésnapja alkalmából beszélgetett a Nők Lapja. Udvaros Dorottyát Koronczay Lilla kérdezte. Lapszemle.

A teljes interjú a Nők Lapja Évszakokban olvasható.
Nők Lapja Évszakok 2024.09.24 – 10,11,12,13,14,15. oldal

A kérdésre, éppen honnan rohan, a színésznő elárulta:
„A Szegedi Szabadtéri Játékokról. Jaj, dehogy, A mi kis falunk forgatásáról! (…) Ma reggel fél hatkor meg már várt rám az autó, hogy visz a forgatásra. Hajnalban, kettő körül teljesen meg voltam zavarodva, hogy most akkor mit kell csinálnom: lefeküdnöm vagy felkelnem?”

Szegeden a Rebecca musicalben lépett fel a nyáron, amelyről úgy nyilatkozott: „Szeretek minden szerepnek a mélyére nézni. Edithben például az érdekelt, miért pont ezt a szerény, alázatos lányt vette magához társalkodónőnek, akit a Manderley-ház ura később feleségül vesz.”

A gyermeknevelésről szólva kifejtette: „Rengeteget kaptam az anyaságtól. A gyereknevelés önmagában egy hivatás. Én mégis úgy gondolom, ha egy nő másban is szeretne kiteljesedni, azt nem lehet elvenni tőle. Sokszor láttam, hogy mások is ugyanolyan kötéltáncot járnak, mint én.”

Udvaros Dorottya Herendi Gábor új filmjében is játszik, a Futni mentem november 21-étől látható a mozikban:
„Az utóbbi években kezdenek megtalálni a vígjátéki szerepek. Örömmel mondok igent rájuk, mert bár mindig csodáltam ezt a műfajt, valahogy eddig elkerült. (…) A pályám kezdete óta igyekszem nagyon őszintén, belülről játszani, mert csak akkor lesz hiteles az alakítás. Rájöttem, hogy még egy vígjáték esetében is az a jó, ha semmit nem pakolsz rá a szerepre.”

A kérdésre, hogy érzi magát most, hogy a Nemzeti Színházban Vidnyánszky Attila nem újította meg a szerződését, kifejtette:
„Igazából számítottam rá. Nem szakmai oka volt, mert a munkámban nem hiszem, hogy hibát talált volna, inkább a közéleti szerepvállalásaim miatt telhetett be a pohár. Ráadásul én voltam az első, aki Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia súlyos balesete után azonnal felhívtam a szakma és a sajtó figyelmét arra, hogy baleset esetén soha nem a színész a hibás. Egy percig nem bántam meg, hogy kiálltam mellettük, az igazságérzetem ezt diktálta, és én tartom magam ehhez. Meg sem fordult a fejemben, milyen következménye lehet, hiszen még nem ismertem a későbbi reakciókat. De nem keseredtem el túlságosan, más kérdés persze, hogy 22 év sok idő, számtalan emlék fűz a Nemzetihez. Egy ideje már készítgettem a dobozt – tudod, ha az ember elmegy egy munkahelyről, abba rakja be a cuccait -, gondolkodtam, mekkora legyen, annyi fellépőruha, tánccipő, régi példány gyűlt össze az öltözőmben. Utóbbiakból sokat átadtam már a színház archívumának, de bőven maradt, hiszen a műsoron lévő szerepeimet továbbra is játszom… Kezdetben úgy véltem, legalább lesz egy laza évem, tudok kicsit pihenni, át tudom gondolni a dolgokat. De szinte azonnal csörgött a telefonom, úgyhogy a következő szezonra dugig tele van a naptáram” – mesélte a színésznő.

Azt is hozzátette: „Merek lépni, változtatni, és általában hallgatok az ösztöneimre. Az első megérzés ritkán csal. Pozitívan szemlélem az életet, és mindig az motivál, amit csinálni fogok. (…) Már rég nem a siker érdekel, hanem az út, ami hozzá vezet. Nem egy sikertelen előadásom volt már, például még a drága Ács Jani rendezte Kleist-darab, az Amphitryon. Nem tudom, mi volt a baj, de a közönség nem vette az adást. Azonban azok a csodák, amiket a próbafolyamat során átéltem, az a sok magasság, repülés, mélybe hullás, örökre belém vésődött. Az az enyém, és várja, hogy valamikor még szükség legyen rá. Ami pedig a fiatalságot illeti… Azt gondolom, akinek hivatása, feladatai, céljai vannak ezen a világon, afölött nehezebben múlik az idő. És nekem még rengeteg feladatom van” – szögezte le Udvaros Dorottya.

A teljes interjú a Nők Lapja Évszakokban olvasható.
Nők Lapja Évszakok 2024.09.24 – 10,11,12,13,14,15. oldal