November 7-én mutatta be a Miskolci Nemzeti Színház a szentivánéjiÁ! című előadást, melyet Shakespeare címében is hasonló vígjátéka alapján Nádasdy Ádám fordítását felhasználva Rusznyák Gábor írt és rendezett.

A Szentivánéji álom Shakespeare egyik legtöbbet játszott, legszürreálisabb vígjátéka, melyben titánok és a földi világ kreatúrái élnek egymás mellett, és valahol a kettő között lavíroznak a mesteremberek, akik egy színházi előadást próbálnak létrehozni.

Rusznyák Gábor korábban már rendezte Shakespeare művét, akkor csak minimálisan nyúlt hozzá a darab szövegéhez. – Akkor a végeredményt tekintve komoly hiányérzet maradt bennem és tudtam, hogyha lesz még rá alkalmam, akkor a „magam” szavaival akarom majd elmesélni ezt a szövevényes és bonyolult történetet – mondja a rendező. Szerinte a színház egy jelen-idejű művészet, mindig itt és most történik, akkor is, ha szöveghűen adnak elő és akkor is, ha alapanyagként kezelik ezeket a klasszikus szövegeket.

Ebben a változatban az „erdő” és vele együtt a „tündérvilág” egy ’70-es évekbeli disco világa, ami ma már inkább megmosolyogtat bennünket. – De ha arra gondolunk, hogy ezt valamikor valakik komolyan gondolták, az arra figyelmeztethet, hogy talán mindaz, ami ma nekünk oly fontos és élet-halál kérdése, egy másik korból nézve majd ugyanígy nevetségesnek fog tűnni – avat be a rendező.

– Ez a darab ma nekem arról szól, hogy a világ bajban van, elsősorban az emberi konfliktusaink miatt. Elfutunk, és az álmokba menekülünk, de egy tükör előbb vagy utóbb „szembe jön” velünk, s hogy mit látunk benne… szamár-fejet vagy egy tiszta emberi tekintetet, az leginkább tőlünk függ. Reményeink szerint a nézőink sokat fognak nevetni ezen az előadáson, néha elgondolkodni, s talán itt-ott még könnyezni is. Ez egy víg-játék. Szerelemről, féltékenységről, a vágyakról, az emberi természetről, a bennünket feszítő kettősségekről, a válságban lévő világ megmentéséről. Egy költői, szellemi kalandtúra a részemről; nem az első és remélhetőleg nem az utolsó itt Miskolcon – zárja gondolatait Rusznyák Gábor.

Czakó Juliannát Hippolyta Amazonkirálynő és Titania Tündérkirályné szerepében láthatja a közönség. – A shakespeare-i szerepösszevonás történik itt meg, nálunk a két külön szerep egymásból „keletkezik”, eggyé lettek írva a karakterek, Gáspár Tibor kollégám esetében is. Be kell vallanom, ő hamarabb jött rá erre a „turpisságra”, mint én – ismeri el nevetve a színésznő.

– Tibivel mindig fantasztikusan izgalmas együtt játszani, szeretem a humorát, ő egy igazi férfias erő a színpadon, és rengeteget lehet tanulni tőle – teszi hozzá a színművésznő.

Czakó Julianna elmondta, Shakespeare eredetijét nagyon szereti. – Szerintem gyönyörűen van megírva a történet. Titania szerepében ott van az ősnő, csodásan jelenik meg az, ahogyan a nőiséget képviseli. A jelenet, amikor a szamárrá változott Zubolyba beleszeret, szerintem mai olvasatban is igazán szerethető; édes, ahogy a Tündérkirálynő és egy csacsi szeretik egymást – részletezi a színművésznő. Szerinte ez nem egy leterhelő Shakespeare-előadás lesz, inkább a könnyedség jellemzi. – Minden egy picit közelebb került a mai korhoz. A díszlet és jelmeztervek alapján is látható, hogy az előadásban például a ’70-es évek időszaka is visszaköszön – osztja meg Czakó Julianna.

Rusznyák Gábor rendezőnek egy egészen különleges változat született meg a fejében. A történet megmarad, de Shakespeare vígjátékának egy sokkal fogyaszthatóbb verzióját álmodta a miskolci színpadra, és ahogy azt mondani szokták „a valósággal való bármilyen egyezés csupán a véletlen műve.”

Gáspár Tibor Theseus-t, Athén Urát, valamint Oberont, a Tündérkirályt alakítja.

– Egy vagány, játékos, látványos színjátékra számíthat a közönség, ahol a férfi és nő incselkedése, civakodása majd megbékélése történik meg a színpadon. Az életünket körülvevő dolgokra is reflektál az előadás, úgy gondolom, hogy rendkívül izgalmas és jó színházat láthatnak a nézők. Az egyik szerep álmodja meg a másikat, így történik meg az, hogy ő is két szerepet játszik, akár csak Czakó Julianna.

– A Szentivánéji álom előadásnál mindig kardinális kérdés, hogy hogyan is jelennek meg ezek a szereplők. Oberon itt Theseus bódulatának eredménye, abban éli és gondolja tovább, szenvedi meg saját életét. Czakó Juliannával volt az első közös munkám a Miskolci Nemzeti Színházban. Egy fantasztikus, csodálatos színésznővé ért a már akkor nagyon tehetséges fiatal kolléganőm, és szerencsére azóta is sokat játszunk együtt. Nagyon örülök, hogy ismét „találkozunk”. Ismerjük egymást, bízunk egymásban és szerintem ez látszódik a színpadon – avat be Gáspár Tibor.

Az előadást akkor láthatjuk újra, ha kinyitnak a színházak.